A szobára járással megoldódott a legnagyobb probléma. Zsolt úszott a boldogságban. Úgy érezte, Kingánál változás állt be. Nagyon ritkán beszélt az érzéseiről, de tény, hogy már nem kell harcolni, duzzogni a szexért. Amikor megkívánja, az asszony soha nem ellenkezik. Néha még napozáskor is úgy helyezkedik, hogy a látvány felkeltse a férfi érdeklődését. Az éjszakákat mindig kettesben töltötték. A gyerekekre felügyelt Teri. Ha valami gondjuk volt, megoldotta. Olyan volt számukra ez a hét, mintha nászúton lennének. Az elmúlt 12 évben sokszor előfordult, hogy összezördültek, rövid időkre haragban voltak. Többnyire a szeretkezés hiánya okozta ezt. Alig akadt kivétel. Kinga jól bírta a hallgatást, szinte mindig Zsoltnak kellett kezdeni a békülést. Most viszont helyrebillent az egyensúly. A férfi el is kezdett aggodalmaskodni, hogy mi lesz, ha megfordul az igény. Eddig ő sokkal többször szerette volna az együttlétet mint a párja, ami szerencsére most már egálban van. Tíz-tizenöt év múlva majd Kinga fog rimánkodni? Az akarással talán nem lesz gond, de mi lesz, ha annyira nem kívánja, hogy nem is lesz képes az aktusra. Egyszer megesett, hogy valamiért nem érezte jól magát, s félbe kellett hagyni. Soha nem fogja elfelejteni, pedig ez egyetlen alkalom volt.

A másik pár nyaralása nem sikerült ilyen jól. Végig duzzogták az egész hetet. Bélának voltak elképzelései a strandoláson kívüli programokra, de mindig leszavazták. Egy erdei séta során ráakadtak a Kikeri nevű vendéglőre, ahol plakáton hirdették az esti mulatságot. A cigány zenekar már ekkor is játszott, az udvar közepén meggyújtották a máglyát, de vendég még alig volt. Na, ez nagyon tetszett volna Bélának, de hát a gyerekeket nem tudják kire hagyni. Ha olyan ismerkedősek lettek volna, mint Zsolték 8 éves kislánya, akkor biztosan találtak volna a szállodában bébicsőszt. Eszter barátkozott bolgár lányokkal, de talált magának egy pesti fiúbarátot, aki a harmadikon lakott, s nagyon jól elszórakozott a liftezéssel. Igaz, a srácnak is fiatal szülei voltak…de talán éppen ezért lehetett volna kisegíteni egymást. Ismerkedhettek volna a felnőttek is, de nem tették. Mehetett volna a Kikeribe Teri és Béla kettesben, de a két gyerek biztosan zokon vette volna. Terinek egyébként se volt kedve. Kingának nem lett volna ellenére, de Zsolt örvendett az elháríthatatlan akadálynak. Mit lessen idegen táncosokat, akik talán még azt is kiprovokálják, hogy beálljon közéjük? Noha neki minden porcikája táncra termett, kivéve a lábait. Lényeg, hogy ezt a mulatságot kihagyták. Mint ahogy az összes többit is. Maradt a strandolás, a séta, egy-egy kirándulás Dobricsba, Várnába. Iszogatás, beszélgetés az erkélyen. A sör, meg a brandy olyan természetes szokássá vált, hogy következő héten otthon már hiányzott. Bélát ritkán látták nevetni. Az iszogatás nem volt olyan mértékű, hogy ellazuljon tőle. A két gyerek is folyton rajta lógott. Terit bosszantotta is, hogy annyira apásak, pedig ha bármi kínjuk van, azt neki kell megoldania. Egy cukrászdába ültek be ahol nem adtak sört. Zsolt nagyon jól elvolt ital nélkül is. Bár attól még megitta volna, hogy autót vezet. Odahaza nem, de itt most ő külföldi turista. Viszont nem csinált a hiányából gondot, nagyon megfelelt a fagyi. Béla inkább kinn maradt az utcán, ott várta meg a többieket. A feszült hangulat oka nem derült ki…legalábbis Zsolt számára egészen csütörtök délutánig.

Kinga a gyerekeket felügyelte a gumimatracról a sekély vízben evezve, Béla elment úszni. Teri, és Zsolt egymás mellett hevertek a pléden.
- Mi van? – csattant fel az asszony, amikor észrevette, hogy a koma stírolja. Az ingerültnek szánt kérdést olyan mosollyal kísérte, amiből egyértelmű volt, hogy nem kell válaszolni, hisz nagyon is tudja, mi van. A mohó férfiszemek oda-vissza simogatják majdnem csupasz testét, szinte érezte a bőrén.
- Semmi – hangzott a bocsánatkérő válasz.
Maga sem értette mit bámul rajta, hiszen soha nem érezte még magát ennyire kielégültnek, mint éppen ezekben a napokban. Ráadásul a felesége ettől jobb nő. A félmeztelen idegen nőket is alig veszi már észre. Teri valahogy mégis a szeme elé került. Nem is szándékosan bámulta. A természet űzi ezt a kegyetlen játékot a férfival. Azért nem lenne ellenére a bikini alól kikandikáló szőrszálakat végigsimítani…nem is feltétlen a kezével. Bár Kinga aligha állná meg szó nélkül. Ezt az oldalát se szabad a dolognak figyelmen kívül hagyni! A titkolózás pedig nem az erőssége.
- Figyelj Terus! – fordult oldalra. Ne kelljen a nyakát tekerni, hogy belenézhessen azokba a szép fekete szemekbe (nem olyan rossz nő ez – nyalta körbe a száját) – Mi bajotok van nektek egész héten Bélával?
- Mi volna? Semmi – hárított a nem olyan rossz nő.
- Csak azért kérdem, mert folyton morogtok, nincs egy jó szavatok egymáshoz, soha semmiben nem értetek egyet. Soha nem tetszik amit a másik mond, vagy tesz. Dugtatok már amióta itt vagyunk?
- Jaj de hülye vagy! Nem mindegy az neked?
- Nekem ugyan mindegy. Csak arra gondoltam, hogy az is lehet az oka.
Oszt a gyerekeket hova tennénk? – kérdezte rövid hallgatás után – Különben se lehet – tette még hozzá egész halkan. Zsolt nem is volt benne biztos, hogy hallja-e valóban, vagy csak gondolta, hogy hallja.
- Nem-e? Úgy érted…?
- Úgy
- Akkor azért nem mentél be soha a vízbe. Ahha! Értem a gondot. De várjá’ má’! Szombat, vasárnap, hétfő…Kingának kb. 5 napig szokott tartani.
- És?
- Nem telt még le?
- De. Éppen ma, de nem mondom neki.
- Akarod, hogy én…? Hm?
- Magadnál vagy te? – vágta fejen Zsoltot, de nagyon sutára sikerült az ütés. A szándék a fontos.
- Mi van, verekedtek? – állt föléjük csurom vizesen Kinga
- Mert a hites urad hülyeségeket beszél.

Ennyiben maradt a téma, mert jöttek a gyerekek is. Zsolt alig tudta becsukni a száját, úgy vigyorgott a reakción. Maga se tudta, honnét jött a felajánlás ötlete, egyszerűen csak kicsúszott a száján.
Ebéd után következett a csendes pihenő. Nem mindenkinek, mert a három gyerek – a négyéves kivételével – lent rohangált az udvaron. Kinga kiült az erkély árnyékos szegletébe olvasni. Zsolt csak téblábolt. Nem volt álmos, nem tudott mit kezdeni magával. Támasztotta a korlátot, nézte a sirályokat, az égen húzó repülőket, s most fedezte csak fel, hogy egy keskeny résen a fák között mégis rálát a tengerre. A szomszédos erkélyre Teri lépett ki libbenő szoknyácskában, s ujjatlan blúzban.
- Béla? – kérdezte csendesen Zsolt.
- Lefeküdt a kicsivel, és elaludt ő is.
A férfi egy pillanatra visszalépett a szobába, s mikor ismét kijött, mindenek előtt meggyőződött róla, hogy a felesége nem nézett fel a könyvből. A hálónak használt szoba kulcsát mutatta Teri felé, s biccentett a szoba felé, hogy menjen. Nem várt választ, hanem indult is azonnal a folyosó felé.