Basszus, végre egy reménysugár, hogy nem halnak ki a rockerek 
A nevelt lányom3-4 éves korában nagyon csípte a Deep Purple-t, főleg a Child in time-t. Aztán 10-12 éves korában elérte a kortárs beütés, nyálzene meg tuc-tuc; 15 éves korára viszont kialakult a végleges, az elvont, progresszív rock iránti rajongása a bátyja hatására, amibe belefér szerencsére a Pink Floyd, a Doors, a Led Zeppelin is, de az irányzatnak legpopulárisabb képviselői a Yes, King Crimson, Peter Gabriel... de szokott olyan zenéket hallgatni, hogy a múltkor a tengerimalacai a ketrecükben egy rozsdás szöggel kíséreltek meg öngyilkosságot ... huhhh. Jobb azért, mintha rappet vagy tuc-tucot hallgatna, esetleg valami nyálgép zenét, mint az e tekintetben elfajzott lányom és fia, azaz az unokán, de azért bässza a falalját, amit hallgat.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
