Lehet, hogy simán csak naiv vagyok, mert a teljes sávszélességű AI-tudást vettem alapul a gondolkodás során, nem pedig üzleti érdekek által becsatornázottat. Pszichológus üzemmódban lehet értelme a fizetségnek, lélektükör.exe. Csak mutasson túl a mai többségi szihológusi lózungparádén... Fokozatok nyilván ki fognak alakulni, milyen mélyen, milyen adatbázisokban kereshetsz, lesz mézesmadzag és fizetős érdemi tartalom, igaz, ahhoz (is) még illik átesni némi precíziós fejlődésen előbb.

De csilozófiai kérdést is felvet ugyanez, mert a társadalom és annak résztvevőivel való interakciók kialakítanak minket, elcseszettre vagy sem és akkor jön egy AI, aki semleges középutat képviseli (gondoljunk rá a példa egyszerűsége kedvéért ilyen célzatúként most). Az érzelmi töltettel végletekig ki- és feltöltött hozott érzelmiek validak a humánban vagy egy felülről szemlélődni képes, de steril digitális elme intelmei teszik a felhasználót a helyes vágányra? A gyakorlat megszül egy mixet a kettőből, de ott is ugyanez a kérdés, mértékek, súlyozások, mikor ma sincs mindenből szakmai berkeken belül sem konszenzus. Az meg nem sok semmi, hogy az az AI-i vélemény végkicsengése, hogy kérdezze meg fehérköpenyesét, gyógyszerészét (bármennyire is értékelendő a betáplált felelősségtudat és óvatosság).

(#52) bkercso, ez a sohasem kicsit erős kijelentés, a qubit sem a régi. Amiről ír azt egyébként a jelenleg ismert programozásban a kivételkezelés területe írja le, szépen cizellálható terület az is. Az megint más kérdés, hogy az önprogramozás hogyan és mi felé halad majd a meglepetésekkel ahogy a cikkben nevezik. Jelenleg tényleg körbe jár, úgymond ész nélkül, ez igaz. Így sem teljesen haszontalan, csak helyén kezelendő (erre a többségi user nem feltétlenül képes, a gép mostani szintjén sem).

[ Szerkesztve ]