Ja, elfelejtettem valami nagyon lényeges dolgot leírni. Ez előtt az esemény előtt évekig viaskodtam Istennel. Ez azt jelenti, hogy hangos szóval tagadtam, ha szóba került a neve, vagy, ha valaki a biblia olvasására próbált rávenni, akkor sajnos durván elutasítottam. stb Ilyen voltam egy ideig. Aztán mivel sokat gondolkodtam és a matek volt a kedvencem, indirekt bizonyítással akartam rájönni, hogy mi az igazság és nekem ez be is jött.

Vagyis komolyan feltételeztem, hogy van Isten. A beszélgetés alkalmával már teljes hittel közeledtem hozzá, nem vitatkozva, nem ellenségesen, ...sőt, azt ígértem neki, ha meghallgat és bebizonyítja nekem, hogy Ő valóban az, akinek tartják a hívők (teremtő, mindenható, stb), akkor az életemet átadom neki, legyen az Uram és vezetőm. Azt akarom tenni, amit ő mond. Na, kb ilyen elkötelezettség és ilyen hit előzte meg azt az élményemet.

Aztán találtam otthon egy Bibliát, amiből anyám tanácsára először a Példabeszédek könyvét kezdtem el olvasni, de nagyon komótosan, lassan. Szinte versenként. ( Eleinte napi 3 verset olvastam csak, és azon gondolkodtam egész nap) Később az ÚjSzövetségből János Evangéliumát olvastam el, majd az egész Új Szövetséget. Pál levelei nagyon nehezen emészthetők voltak nekem, úgyhogy mindig visszatértem az evangéliumokhoz, a "tejhez".

A Bibliából tudtam meg azt is, hogy hogyan kell újjászületni. Jézust kell kérni, hogy költözzön a szívünkbe. Na, ilyen buta voltam eleinte. Még ezt sem tudtam! És, ha , hiszed, ha nem, MŰKÖDIK. Méghozzá olyan erősen, hogy csak győzzed kibírni az örömöt, ami a bűnök bocsánata után kapsz! Ja, igen. Azt is kértem, hogy bocsássa meg a bűneimet. Na, az volt ám nagy élmény!!! Több hétig bőgtem az ÖRÖMTŐL!! Komoly... és olyan kis hülye voltam, hogy azt hittem, hogyha erős paprikát rágok suliba-menet, akkor majd azt hiszik a többiek (mások), hogy attól könnyes a szemem.. Közben meg azért sírtam, mert fölfogtam, hogy mit tett értem Jézus.
Hát, ez leírhatatlan!

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!