Viszont az "átlagember" igénytelenebb lett, illetve egyre inkább az. A dolgokhoz való hozzáállás "sem olyan, mint régen". Az ember ma ritkán szán időt arra, hogy teljes odaadással élvezzen egy műalkotást, a szórakozás is egyre silányabb, alacsonyabb szintű, hiába fejlettebb a technika. Az alkotó nívóját szemlélve is hasonló a helyzet - összességében és általában.
Mozart a Varázsfuvolát - azon kívül, hogy szabadkőműves jelképrendszer - a köznép ízlését kielégítve írta meg, ma pedig egy magát kultúrembernek valló tanult ember is ritkán hallgat hasonló színvonalú zenei művet, többségében inkább "kiöblíti" az agyát valami egyszerűvel vagy alantassal, egyre lejjebb taszítva önnön szellemiségét.

A technikai fejlődés is érdekes, mert való, de - csak a zenénél maradva - az igazán nagy produkciók esetén még mindig klasszikus analóg eszközöket veszik elő, hogy "odaverjen". Egy digitális keverőpult kisebb zajjal dolgozik, mint egy nagy API, NEVE, SSL stb. de amikor sok sávon dolgozik a hangmérnök, ezeket a pultokat használja. Az sem véletlen, hogy több világhíres stúdióban még működnek a szalagos felvevők, amik nem a minőségük, hanem az áruk miatt lettek nyugdíjazva. Hangeffektek (EQ, kompresszor) stb. A legtöbb esetben a legújabb termékek a sok évtizedes másikat próbálja utánozni és eladják, mint innováció (UAD plug-inek).

A Sokol rádiót hallgatók otthon hanglemezeket gyűjtöttek és becsben tartották, vigyáztak a hi-fire, ha volt vagy vágytak rá. A mai fiatalok meg mobilt kihangosítva mutogatnak egymásnak részleteket vagy hallgatnak koncepció nélküli válogatásokat, harsány szignálú, reklámok közötti rádióműsorokat úgy, hogy el sem tudja képzelni, ahogy hátradől egy fotelban és végighallgat egy szép albumot, csak arra figyelve.
Ehh.

https://www.youtube.com/watch?v=F7uwRuF6pYw