Anyám sztorija, hogy egyszer oda lépett hozzá egy hajléktalan, hogy adjon már egy kis aprót, fröccsre kéne neki. Mondta anyám mivel őszinte volt, ezért ad neki fröccsre, erre azt mondta a hajléktalan édesanyámnak, hogy "tudja mit, ha ad még egy fröccsre valót, akkor meghívja anyámat is"

És egy saját sztori: egy időben sokat vonatoztam én is Budapestre/Budapesten keresztül, és hát bizony én is tapasztaltam, hogy elég sok a kunyerálós fazon.. egyszer elhatároztam, hogy majd jól megszólalok idegen nyelven... Na oda is lépett egy fazon, majd csuklóból válaszoltam hogy "Ich nicht Sprache Ungarn", de az is lehet hogy I Don't Speak Hungarian-t válaszoltam neki, már nem emléxem, hogy angholul vagy németül szóltam vissza, de az nagyon megmaradt, hogy ő meg csuklóból válaszolt vissza azon a nyelven és elkezdett vagy németül, vagy angolul kunyerálni
Erősen éreztem rajta, hogy azon hajléktalanok közé tartozott, aki egy értelmes/tanult fazon, csak egyszerűen valamilyen tényező miatt így alakult az élete...