Mindenkinek kell az életében egy olyan időszak, amikor az említett dolgoknak él. A 14 már valóban túlzás, de mi a jobb? Most kiéli magát, és "kinormálisodik" huszonX évesen, vagy egész felnőtt élete során úgy fogja érezni, hogy valami kimaradt és ezt próbálja meg kétségbeesetten bepótolni? Vagy magába zárkózik, zéró emberi kapcsolattal?
Muszáj a fialaloknak emberek közé menni, csak ma már a teadélután és a felolvasóest nem életképes.
