Pfúúú. Annak idején én mennyi nyáltól tucsogó levelet kaptam a sokat emlegetett régi barátnőmtől. Mindegyikbe hosszan leírta hogy Ő mennyire is szeret meg minden. Én meg mint a jó hülye gyerek végig olvastam mindet és sokat kellet mondanom hogy szeretem, mert bizonyítani nem volt elég, hallani is akarta. Persze mindezek ellenére ott hagyott egy másik facért, aztán meg 15 évig próbálta magát vissza könyörögni.
A sztori jó, tetszik, bár én a sokadik kérdés után szeretetből képen vágtam volna egy szívlapáttal. Tényleg szeretetből 
.
Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.
