Vannak azért érdekes "látások" is. Még egy földtörténeti korral ezelőtt történt, a második magyarországi agykontrolltanfolyamon. A feladat: távgyógyítás. Na, ez nekem akkor és azóta is a fejvakargatós zónába esik, de azért volt egy kis megdöbbenés:

Az ügymenet a szokásos, menjünk le alfába, hangolódjnk össze, aztán az egyik fél (éppen én) gondoljon arra, akit meg akar gyógyítani. Egy barátom édesapja éppen rondán náthás volt, gondoltam, ártani nem tudunk neki... A párom mondja, hogy lát valakit, de csak homályosan, és csak térdtől felfelé, mintha nem lennének végig lábai. Naja... Az illető mindkét lábát térdnél amputálták.

A nátha maradt.

A rézpálca (lengyel pálca) pedig trükkös eszköz. Nincs ugyanis benne semmi okosság, nem igazi műszer. Hasonlóan az ingához, az Y-vesszőhöz és társaikhoz ugyanis semmi mást nem csinál, mint az ember öntudatlan, saját maga által sem érzett mozdulatait mutatja ki. A műszer tehát az ember, aki megtanulja, hogy mit érzékeljen. Baromi sokat kell gyakorolni hozzá, és szívás, hogy a legtöbb sugárzás esetén nincs visszajelzés, a sugárzási térkép pedig nem statikus. (A föld alatti vízvezetékek mondjuk nem nagyon másznak el...)

MaCS

Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!