Hirdetés

2020. október 20., kedd

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#1) ubyegon2


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Látóasszonyok és siratóasszonyok pusszantásával nyíljon meg eme remek topik! :K

(#2) Rimuru válasza ubyegon2 (#1) üzenetére


Rimuru
(veterán)
LOGOUT blog

Reggel van, pusztulast olvastam...

sub

Vigyázat, csalok!

(#3) zilazil


zilazil
(aktív tag)

Az én koporsó-paripám

Éjfélkor jön az álom-fickó,
Kevés szavú, rossz szemű, fürge.
Dobol egy fekete koporsón,
Táncol bolondúl a kezein
S röhögve mondja: „Ülj le, ülj le”.

És jön a másik, jön a többi,
Forognak, mint az ördög-orsók.
Csak a szemük néz mindig engem
S akit reszketve lovagolok,
Ezt a titokzatos koporsót.

A bal kezemben véres kantár,
Suhogó ostor van a jobban.
Gyí, gyí, kergetem a koporsót.
A fickó-had zúg, kereng, röhög
S a szívem csak nagynéha dobban.

És tótágast állnak a fickók.
Sötét van és kén-lángok égnek
S adnak, íme, újabb parancsot,
Tréfásat, vígat és iszonyút,
Ezek a kegyetlen legények.

„Kacagj, amíg a hajnal eljön,
Vágtass azzal a táltos-lóval.”
És én kacagva nyargalászok
Vérvevő álom-fickók között
Paripámmal, a koporsóval.

A sokujjúság jelentkezése a költőnél sajátos jelentőséget kap az ősmagyar mitológia tükrében. Mint köztudomású, honfoglaló eleinknél a jós-varázsló-orvos szerepét a sámán vagy táltos névvel jelölt személyek látták el. E küldetés vállalhatóságának azonban olyan testi jelei voltak, mint a szám feletti csont, mégpedig a születéskor is meglévő (ún. táltos-) fog vagy a sokujjúság, illetve az ebben lévő csont többletformájában. Ma megmosolyognivalónak tartják sokan e hiedelmet. Mégis, érdemes e fejlődési rendellenesség néhány sajátosságára utalni. Egyrészt ritka, kb. minden háromezredik újszülött között fordul elő egy ilyen fejlődési zavar, egyenlő arányban a két nemben. Sámán azonban csak férfi lehetett. A szociológiai vizsgálatok szerint optimálisnak pedig a kb. ötezer emberre eső vallási vezető számít. Másrészt e rendellenesség, örökletessége miatt, általában már előfordult a családban, így a sámán apa képessé vált megtanítani leendő sámán fiát a mesterség minden csínjára-bínjára. Emiatt egész sámándinasztiák alakultak ki, például a hét magyar törzs között éppen az Álmosé volt ilyen, ebből adódóan sok Árpád-házi király hat ujjáról tudunk. [link]

Persze erről forrásokkal nem halmoz el Czeizel.

Milyen topikot szeretnél ebből?

(#4) ubyegon2 válasza Rimuru (#2) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Teljesen érthető egyébként, mivel a témát valami rég kihalt dologgal azonosította a tudattalanod. Én sem ébredtem még fel teljesen, csak egy hajnali helyváltoztatás kényszere miatt ébren se vagyok de nem is aluszom. Még. Ilyenkor lehet eme remekeket megalkotni, de fura mód az NVME-s blogot is ilyenkor írtam, ahhoz mondjuk kellett kis látóasszonykodás, mivel nincs még ilyen eszközöm. ;]

(#5) ubyegon2 válasza zilazil (#3) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Nagyon jó, nekem ezek abszolút hiánypótlóak! :K

Milyen topikot szeretnél ebből?

Pontosan olyant, amilyen lesz! Mert nagyon jó lesz, azt már látom. ;) Különben milyen elvárások lehetnek egy táltos topikkal szemben? Ha tudod, csak szólj, beleírjuk az Összefoglalóba. A táltosok ismeretlen állatait is célszerű lenne összegyűjteni, ha tudsz ilyenekről. Nekem már van három faj.

[ Szerkesztve ]

(#6) zilazil válasza ubyegon2 (#5) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Rendben, akkor néha ha találok valami érdemeset, majd jelentkezem. Jó pár könyvben találkoztam már - ebben a témában - pár olyan sorral, ami kiemelést igényelt volna, ide összegyűjtöm majd őket. :)

[ Szerkesztve ]

(#7) ubyegon2 válasza zilazil (#6) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Az nagyon jó lesz, minden kapcsolódó információ jó lesz ide. Én inkább azt a vonalat képviselem, amit ugye a látóasszonyoktól hallok. Tudom, néha történelmietlennek tűnhetnek ezek, de ez csak a látszat. Arra meg nem adunk. :N Mindenki kiválaszthatja magának, amit komolyan veendőnek gondol. úgyis tévedni fog, aminek joga megadatik neki.

[ Szerkesztve ]

(#8) zilazil válasza ubyegon2 (#5) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

A legteljesebb a tunyogi Szabó Sándorné kövétkező története:
- A nagyapám, Zsiba István meg vagy tizennyolc tiszabecsi ember elindult szekérrel Máramarosba fáért. A Pricsajda-bércre mentek. Csak ott tudták meg, hogy nincs kitermelt fa. Tanakodtak, mitévők legyenek, mikor csak közéjük telepedett egy sanyavész fiú. Ők falatoztak, hát a fiút is megkínálták.
Az aztán megbiztatta őket, hogy amért rajta segítettek, ő is segít rajtuk. Annyi döntött fa lesz reggelre, amennyit akarnak.
Nem is kért ezért a segítségért semmi egyebet, csak azt, hogy ma, amikor meg kell mérkőznie ellenfelével, segítségére legyenek. Ellensége piros láng alakjában fog támadni, ő meg kék lánggá fog változni.

Négy kis pipaszárforma vesszőt húzott ki a csizmaszárból, azt odaadta nekik, hogy azzal csapjanak a kék láng felé, ha a másik mutatkozna hatalmasabbnak. De ne érintsék egyik lángot se, semmiképp se. Erre eltűnt a fiú.
Az éjjelen óriási zivatar tört ki. Az emberek még az erdőből is kimenekültek, mert sorra döntötte ki a zivatar a fákat. Látták a kék láng viaskodását, így hamburkásztak a levegőbe'. Mikor az első vesszőt közéjük hajították, a piros láng ellankadt. A másodiknál füstté változott, a harmadiknál semmivé lett.

Reggel volt fa, amennyi csak kellett, amint azt a táltos megígérte volt. Megfigyelték, hogy az is bevált, hogy a táltos az ő győzelme esetére hétévi jó termést ígért be. Ha a piros láng győzött volna, akkor hét évig lett volna rossz termés, mert a piros lángban gonosz indulatú táltos küzdött.

Szabó Sándorné is, mások is mondják, hogy minden vidéknek megvan a táltosa, akinek hatalma a végső vívással lejár. Azzal megváltja magát, de elveszti táltoshatalmát.
Részlet innen.

[ Szerkesztve ]

(#9) ubyegon2 válasza zilazil (#8) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Ezek a történetek nagyon jók. Minden népnek van hasonló mondaszerű gyűjtése, gyerekkoromban rengeteg ilyent olvastam. :) Maga a természet ezernyi csuda jelenségének megértése régen csak így volt lehetséges.

(#10) zilazil válasza ubyegon2 (#9) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Bizony, régen nem ilyen technokrata környezetben éltek. A Tejút is látható volt tiszta éjszakákon, a természet csodái és a természetfeletti sokkal közelebb volt hozzájuk mint manapság.

Nem kifejezetten táltos, de ide illik szerintem, Wass Albert A funtineli boszorkány c. könyvéből összefoglaló:

[SPOILER]

A főszereplő, Nuca, egy boszorkányosan szép havasi leány. A gyönyörű hajadon fokozatosan ébredt rá az erejére. Arra, hogy egyszerre látta a múltat és a jövőt, ha az emberek szeme közé nézett. Megmondta előre a zivatart, a szárazságot, a szelet. Kezdetben mintha egy ismeretlen ködből kinyúlt volna valami feléje, és így ösztönösen behatolhatott a szemek mögé, ahol mozaikképek villantak fel előtte. A belső erő, ez a „másik tudás” fokozatosan alakult ki benne, a láthatatlan hatalom megváltoztatta, megerősítette. Sokáig nem ismert más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a természet szavát.

Se írni, se olvasni, se számolni nem tudott, de teljes szívéből hitt a Jóistenben, s egy idő után egy láthatatlan kapu nyílt meg előtte. Ösztönlényből „nagy akaratú” asszonnyá vált, akire a jók szentként, látóasszonyként, a rosszak boszorkányként tekintettek.

Az áldott képesség mellett egy átokkal is verte a sors, akit megölelt, az ágyába fogadott, az előbb vagy utóbb a halállal randevúzott.

[ Szerkesztve ]

(#11) nullpoint


nullpoint
(senior tag)

Na végre elindult ez a topik is. Hogy mennyit téptem a számat Uby-nak ezzel kapcsolatban.... De megérte a vesződést, elkészült valahára.

Felmerült bennem a kérdés, hogy én, mint természetesen táltos, ha van egy táltos paripám, akkor szupertáltos vagyok, ugye?

(#12) zilazil válasza ubyegon2 (#5) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

A táltosok ismeretlen állatait is célszerű lenne összegyűjteni, ha tudsz ilyenekről. Nekem már van három faj.

A ló és a bika biztosan köztük van, de ne tartsd magadban ha tudsz valamit.
Van egy három kötetes, 16-tól a 18-ik századi magyarországi boszorkányperekről szóló gyüjteményem, nehezen olvasható és sok benne a latin szöveg, de majd azt is átnézem, hátha található benne valami idevaló. :-)

(#13) zilazil válasza nullpoint (#11) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Hat ujj nélkül csak egy hobbilovas vagy sajnos. :O

(#14) ubyegon2 válasza nullpoint (#11) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Na igen, jó dolgokra is várni kell.... :D Most picinyt megalvadtam, de felébredvén sok mindent láttam és így sokkal jobb, mint volt.

Ha van táltos paripád, úgy lehetsz supertáltos, de van ennek valami tesztje, azt végig kéne csinálnod, hogy kiderüljön a való! Ennek feltétlen után fogok járni, mert azért nem mindegy! :K

(#15) ubyegon2 válasza zilazil (#12) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Az a 3 kötetes iromány nem semmi, mindenképpen sillabizáld ki belőle a lényeget. Latinul is jó egyébként, a táltosnak mindegy ez, mivel magyarul sem tudott meg latinul se!

Én most ebben az alvadási szakaszomban láttam nehány régebbi állatukat, de még nem írom az Összefoglalóba. Ha gyüjtesz közismertebb fajtákat, akkor a végére odaírom külön kategóriába ezeket, mert ma nem annyira közismertek szerintem.

a táltosok ismeretlen állatai (ezeket mi vagy ismerjük ma is vagy nem, de bizonyos, hogy nem ezeken a neveken tartjuk őket számon)

hörgölényi torgadály
bérci nagy bergenyerágó
bogárreppencs
fán ülő hegenyemadár
pupos nyulegér
mérges horpadály
dögtépő siviny
egylábú tükür ómba
...

[ Szerkesztve ]

(#16) zilazil válasza ubyegon2 (#15) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Ezek bírósági perek történelmileg hiteles leiratai, azért van bennük sok helyen latin szöveg.

Magyarul miért ne tudtak volna?

Ezek a nevek meg, mintha valami Lázár Ervin vagy Csukás István meséből szedted volna.

[ Szerkesztve ]

(#17) ubyegon2 válasza zilazil (#16) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Magyarul miért ne tudtak volna?

Ha igen, akkor viszont mi nem tudunk magyarul, mivel az akkori nyelvezet nyelvtanilag sem ilyen volt, a kifejezések 80%-a meg jövevényszó, amit az ő idejükben tuti nem használtak. Ugye mi átvettünk, török, germán, angolszász meg egyéb népektől kifejezéseket és ma már sajátunkként használjuk ezeket.

Ezek a nevek meg, mintha valami Lázár Ervin vagy Csukás István meséből szedted volna.

Eszerint ők is valamiféle táltos mesemondók lehettek!

(#18) zilazil válasza ubyegon2 (#17) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Nem vagyok nyelvész, de a 16. században a nyelvünk egyáltalán nem különbözött ennyiben a maitól sem. A török jövevényszavak többsége is korábbi mint a török hódítás kora.

[ Szerkesztve ]

(#19) ubyegon2 válasza zilazil (#18) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Az igaz, sőt a mai táltosnak akár PhD-je is lehet, de kicsit régebben is voltak táltosok, például Attila fejedelem is azoktól kért csatai tanácsokat. Nálad ez a 16. szd honnan akadt fenn? Miért pont ezt említed?

(#20) zilazil válasza ubyegon2 (#19) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Mert szeretek olyan dolgokból kiindulni, ami a lehető legközelebb van az igazsághoz. Táltosokról egyébként nincs szó benne az összefoglaló alapján, de nyelvemléknek jók.

Azért kérdeztem hogy milyen topikot szeretnél, mert mint láthatod, humorérzék híján vagyok.
Erőltetni meg nem szeretnék semmit.

[ Szerkesztve ]

(#21) ubyegon2 válasza zilazil (#20) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Értelek én, de mivel táltosok topikjáról van szó, nem lenne célravezető teljesen behatárolni a témát és definiálni, pontosan miről is szóljon a topik. Régmúltra nyúlik vissza maga az intézmény, más népeknek is mindig megvolt a megfelelő táltos embere, kikre az uralkodók támaszkodtak. Az sem zárható ki, hogy genetikai defektusaik voltak és nem csak fizikailag voltak mások, sőt biztosan nem. Aztán kialakult a papság intézménye és ők már átvéve a szerepüket is részben, távol is tartották őket az uralkodóktól.

Az ugye, mi van közelebb az igazsághoz, rohadtul nem tudható, akár a múlt századra visszatekintve is sokféle igazsággal találjuk magunkat szembe. Sőt! Maga a jelen is többféleképpen látható, elég csak a politikára gondolni. :(

Egyszóval a topik egyfajta szabad folyású valami, kár lenne elrontani bármilyen keretek közé szorítással. Komolyabb-lazább megközelítéseknek is lehet helye egy témán belül. Nyilvánvaló, hogy Te komolyabb vonalat képviseled az információiddal és sokakat ez érdekelhet, mások szkeptikusak kissé, etc.

A humor meg ugye maga az élet. :K

(#22) zilazil válasza ubyegon2 (#21) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Rendben, ha nem zavar a karótnyelt stílus, akkor hozogatom az írásokat amiket találok, szép sorban, ahogy ígértem. :)

(#23) ubyegon2 válasza zilazil (#22) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Egyáltalán nem zavar. :N Minden érdekes téma érdekel, még ha nem is annyira témaspecifikusan.

Másrészt ha valaki látja a topik címet, joggal számít arra, hogy valami komoly tartalommal találja magát szembe. Ezért nem is írtam semmilyen alcímet a megnevezésbe, mert az már keretek közé szorít, ill távoltart érdeklődőket.

Én meg ugye szerényebb tárgyi tudásommal kicsit fantáziámra és látókra hagyatkozva könnyedebben jelenek meg.

Kell ilyen topik is, ahol nincs az a hypergraduált rettenetokos hsz-eket folymatosan szülő mindent is tudok a világon mindenről tipusú Tg sereg és a többiek. Nem nevesítek semmit. ;]

(#24) zilazil


zilazil
(aktív tag)

(...) A király ebben a pillanatban, mintegy önfeledten, kinyújtotta a bal kezét. Amint ez a kéz a takarón pihent, Tomaj világosan láthatta rajta az Árpádok babonás hat ujját. A kisujj és a gyűrűsujj között nőtt ez a különös tizenegyedik, teljesen hasonló a kisujjhoz, de kemény, hegyes és görbe körömben végződött, akárcsak valami ragadozó madáré. Most eszébe villant, hogy a király rendesen mennyire titkolja ezt a furcsaságát, és hogy néha mennyire félszeg emiatt a magatartása. Többször megfigyelte, hogy a tenyerébe görbítve tartja s összeszorítja felette ujjait, amiért balja nyomoréknak látszik az avatatlanok előtt. Bizonyára most is csak úgy történhetett, hogy gondolatainak hevében megfeledkezett magáról. Ennek a tizenegyedik ujjnak, mely ismét és ismét föltűnt az Árpád-család férfitagjainál, igen sok része volt abban, hogy valami félelmes és babonás tisztelet vette őket körül, amihez még hozzájárult zárkózott komorságuk fensége, szokatlan magasságú termetük, és az a megnevezhetetlen mélabú, mely mint a leselkedő halál árnyéka, folytonosan ott lebegett körülöttük. Táltoshírük az egész Keleten el volt terjedve, s valamennyi lovas nép legendáiban élt a velük való ősi kapcsolat emlékezete. Tomaj maga is önkénytelen borzongást érzett végigfutni a gerincén, amint erre a kézre nézett. (...)

Makkai Sándor Táltoskirály

(#25) blackrulz


blackrulz
(nagyúr)

Egész humorosan tudtam évekig ezen témához fordulni, csak aztán megtudtam hogy apámnak súlyos pénzekért cseréltek geincet egy ilyen oldaltáskás szakellátóban, és ezzel semmilyen hazai szerv nem igazán tud mit kezdeni. Azóta inkább csak szomorú vagyok miattuk picit...

Rohadtok egész nap a levegőn és labdáztok, vagy leültök végre a gép elé és csináltok valami értelmeset?

(#26) zilazil válasza blackrulz (#25) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Valami ilyesmiről van szó? Azt hiszem ez volt az az elmeháborodott aki egy fehér lovat is le akart mészárolni "rituálisan". Az ilyeneknél azért meg kellene hogy szólaljon az emberben a vészcsengő..

szerk: Aztán lehet hogy nem ez volt az, de valami ilyesmire emlékszem régebbről.

[ Szerkesztve ]

(#27) zilazil válasza zilazil (#24) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Pogány szertartás az Árpád-házi királyok udvarában?

A felnőtt férfiak és nők koponyamaradványain 12-13 %-os gyakorisággal figyelhetjük meg. Sokszor egy-egy koponyán többet is. A gazdagabb, vezetői temetkezéseknél és azok környezetében lényegesen gyakoribb az előfordulása. A legtöbbször a fej legmagasabb pontján végzett műtéti beavatkozás tulajdonképpen az agykoponyába való ujjbegynyi kaparást jelentett, amely csaknem mindig tökéletesen gyógyult. Ez a korabeli gyógyítás igen magas színvonalát mutatja.

A kereszténység elterjedésével e szokás teljesen eltűnt. Azaz nem teljesen, elvétve találnak régészeink kora Árpád-kori, XI. századi temetőkben olyan sírokat, ahol a temetettek koponyáján jelképes trepanációt figyelhetünk meg. Ezek az esetek mindig viták tárgyát jelentik. Olykor a sérülés jelképes koponyalékelés volta vitatott, más esetekben a sír olyan korai datálású, hogy felmerül a lehetősége annak is, hogy még a pogány időkben történt a koponyalékelés, az eltemetés viszont már keresztény szokás szerint, a templom körüli temetőben történt.

Azonban ismert egy, a 12. század második feléből származó koponya, amelyen minden kétséget kizáróan jelképes trepanáció nyoma látszódik. A kicsiny kaparás a koponyatetőn, csaknem a korona és a nyílvarrat találkozási pontjában van. A koponya különösen nevezetes, mert az egyetlen megmaradt Árpád-házi királyunk, III. Béla (uralkodott 1172-1196) koponyája.

(#28) Agyturbina


Agyturbina
(aktív tag)
LOGOUT blog

Kérem szépen teljesen megtáltosodtam ettől a topiktol :C

,........A szükségletek lettek a célok, és a célok szükségletek lettek........, ,........A paradoxonban az a szép, hogy paradoxon módon nem szép.............,

(#29) zilazil


zilazil
(aktív tag)

Egy részlet Tormay Cécile: Az ősi küldött c. könyvéből.

A vár irányából magányos lépések közeledése kezdődött el az éjtszakában.
Ott a hídon, mintha a felgomolygó éji párákból vette volna testét, már látszott a holdfényben a közeledő.
Fehérbe öltözötten jött, mint a pásztorok meséiben a régi táltosok. Magas jelenésének omló ezüstjében csak barna öreg arca volt száraz és sötét. Hosszú haja, mint fehér selyem simult a fejéhez. Mellén lefolyó ősz szakálla elfedte egy darabon aranyövét.
Ung öntudatlanul visszalépett. Meghátrált az ő fensége előtt.
Ő az, akihez jött... Aki még mindent tud és semmit sem felejtett. Tudja az őstáltosokról táltosokra szálló szent titkokat, őrzi még népe eredetének kiirtott rejtélyét, ismeri magyarok életének elmúlt ezeréveit, hősies vándorútjuknak a keleti puszták sivatag homokjában elmerült nyomát.
Nagy, egyetlen és utolsó.
Ung arca elsápadt a sötétben.
Majd átveszi tőle a múltat, és szétviszi a reménytelen országban a fennmaradás erejét!
A fehér aggastyán ekkor érte el az oltárt. Jöttét énekkel köszöntötték az ő népei, és a dalhoz kíséretül íjukon pengették az ideget.
Mire elvégződött az ének és minden elcsendesült, a szent berekben ájtatos lassú mozgalom kezdődött. Mint egymást követő sötét hullámok, emberi alakok körvonalai emelkedtek és hajlottak meg mélyen az oltár előtt. Ünnepélyes sorban most ajánlotta fel áldozati ajándékait az éjtszakai nép.
De oltára magaslatáról a nagy Ugur az ajándékozás mozdulatával visszaadta nékik, amit hoztak.
A garaboncos szomorúan, kérdőn mindíg újra feltekintett. Ilyenkor a szeme fehérjében, mint hajdani áldozások emléke, fel-felvérzett a tűz rőt fénye. Az oltárnézők bálványarca egész idő alatt mozdulatlan sötét bánattal meredt a nagy aggastyánra.
Aracsa felsóhajtott.
Már azok is az egyfa alá értek, akik csak erdei ágakat, a rétek jó szagú füveit, virágokat, gyümölcsöket és ivótülkökben távoli szent források vizét hozták el magukkal.
Még semmi sem történt, de a szorongás köröskörül oldozódni kezdett. Hirtelen megkönnyebbülés futott át a teremtett lelkeken.
A nagy Ugur lehajolt, és most átvette a felé nyújtott áldozati ajándékokat.
Égő fáklyáik fokát egymásután földnek nyomták ekkor a szövétnekhordozók. A fák között mindenfele kialudtak a lángok. Egy időre elsötétült az egész erdő. Aztán csak az oltáron égett a tűz.
Ettől kezdve, mintha varázslat szállta volna meg Ungot, megfoghatatlan elváltozásban valószínűtlenné lett számára minden. Kábulatában már úgy tetszett néki, csak elmúlt pogány idők bájolása ez az éjtszakai istentisztelet, és ő álmodja a szent ligetben a csodálatos fehér jelenést, s álmában hallja az imádkozó nép énekét.
Titokzatosan zengett az erdő, és a zengés az ég boldog istenét dícsérte, az ősök nevét kiáltotta a magasba. Messze ősök nevét, akiknek hírét nem tudják többé odakint. És ezek itt, segedelmüket kérték, hívták, szólították őket, a napistennek fiait, s a távol kelet örök honvágyával régi otthonuk földjeiről, folyóiról és pusztáiról énekeltek.
Az oltárkő medréből már fűszeres füstje kelt a halk nesszel zsugorodó erdei lombnak, füveknek és virágoknak. Leves gyümölcsök hasadtak sisteregve a tűzben. Hűvös források odaöntözött vizét itta fel a láng.
A felszálló gőzökben emberfelettinek látszott a nagy Ugur alakja. Szent révületében áldásra emelt két keze a holdfényes füsttel emelkedett az égnek. És mintha földöntúli fensége ekkor kört húzott volna körülte a levegőben, vallásos félelemmel, megrendülten hátrálni kezdett a nép.
Elindult az öreg garaboncos. Kimozdultak helyükből az oltárnézők, és elhajtották magukkal az oltárnak szánt áldozati állatokat. Mögöttük komoly renddel vonultak az emberek, hogy az áldozatot áldomással szenteljék meg a vár udvarán.
A cserjés sűrűjében fojtottan szólt át Ung irányába Aracsa hangja.
— Megláttad őt és többet ne várj. Mióta úr Ugur a nehéz föld alól életre kelt, vérrel már nem áldozik, és csak ezenképpen hozza le a mi istenünk hatalmát. Gyerünk.
Mentében még intett Ungnak, hogy kövesse.
De ő mozdulatlanul, bűvölettől kötözötten meredt az oltár felé.
Nem vette észre, kinek a keze takarta le pernyével a zsarátnokot, csak azt látta, hogy mióta az áldozókőről eltűnt a tűz, a nagy aggastyán alakja csodálatosan egyre jobban megmutatkozik neki.
A hold már felhívta udvarába az éji párákat. Fénye a falombok résein át most tisztán hullott a táltosra, és ezüstjében, mintha egyszerre a regék fehér ménjének képe is ott remegett volna az oltár mellett...

Kritika és méltatás. A részlet innen.

:R

[ Szerkesztve ]

(#30) ubyegon2 válasza Agyturbina (#28) üzenetére


ubyegon2
(nagyúr)
LOGOUT blog

Mikoron asszony mondá így, akkor lészen valós! ;)

(#31) zilazil válasza ubyegon2 (#23) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Ha kicsit tágabban is kezelhetjük a kérdést, akkor egy kis összeesküvés-elmélet szerűséget is írnék.

Mindenhol azt olvasni, hogy a pogány emlékeket tűzzel-vassal irtották a keresztény királyaink. Szent Istvánnak valóban volt erre irányuló törvénye és biztosan tett is érte, de azt hiszem bátran mondhatjuk, hogy ettől függetlenül maradtak szép számmal emlékek, amik a pogány múltunkra emlékeztetnek, de még a rigorózus keresztény betűvetők is leírják a krónikákban.

Ami az elméletet illeti, én azt mondom, hogy nem volt olyan nagy szükség arra az irtásra, mert Álmostól kezdve szentként, kiválasztottként tisztelték az Árpád-házi királyokat.
A Szent Koronáról rengeteg elemzés és tanulmány látott napvilágot, de arra azt hiszem csak a holdkórosnak bélyegzett alternatívok mutattak rá, hogy kisérteties hasonlóságot mutat a sámánkoronákkal

Azt pontosan tudjuk, hogy a Szent Korona egy beavató korona, kizárólag a koronázáshoz használták, azon kívül elzárva tartották az avatatlan szemek elől. Azt is tudjuk, hogy rendkívül fontossá vált a történelmünkben, rengeteg viszontagságon ment keresztül. Azt viszont sajnos nem tudjuk hogy mikor ki és hol készítette, erről megint rengeteg teória kering, de az egyik valószinüsíthető király akinek köszönhető a létrejötte, az III. Béla volt, aki korának egyik legsikeresebb uralkodója, leggazdagabb királya volt Európának.

Azt is tudjuk hogy a korona két részből áll, a latin keresztpántokból és a bizánci abroncsból. Pedig a formája alapján akár azt is kijelenthetnénk, hogy három részből áll, ebben a koronában egyesítették a római, a bizánci és a pogány kultúrkört, ami - ha igaz hogy ez a csontváz III. Béláé - az ő uralkodása alatt is élt és "virágzott".

Léteznek olyan elméletek, mely szerint ez a korona a beavatási ceremónia által mintegy kapcsolatot létesített a felsőbb, Isteni szférákkal. Így nyerhetne értelmet a pogány korból való beavatkozás, a trepanáció, ami egyes elméletek szerint a harmadik szemet hivatott felnyitni. III. Béla koponyáján a beavatkozás nagyjából a kereszt alatt található.

A legendák szerint ha valaki avatatlanul illeszti a fejére, az esélyt nyer arra hogy megbontsa az elméjét. A Habsburg királyok között is elég sok volt a >bizonytalan<, bár ez valószínűleg sokkal inkább köszönhető a belterjességnek, de ki tudhatja. :-)
Mondjuk a csehek koronájáról is keringenek ilyen legendák.

Zárásként még egy érdekesség a koronánkról.

[ Szerkesztve ]

(#32) zilazil válasza zilazil (#31) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Szent László a magyar művelődéstörténetben

Kevés olyan közismert és népszerû alakja van a magyar történelemnek, mint az Árpád házból származó és utóbb szentté avatott I. László király (1077–1095). Az Árpádok nemzetségébõl e tekintetben talán csak Szent István hasonlítható hozzá, de míg elsõ királyunk személyét és megítélését a századok folyamán rendre más és más megvilágításba helyezte az épp soros egyházi, politikai vagy dinasztikus szándék, László mindig is megmaradt egyfajta közös lelkiség, a hagyomány és a hagyománytisztelet kifejezõdésének. Így lett aztán életében és utóéletében egyaránt az Árpád-ház leginkább tisztelt és megbecsült uralkodója. Az utókor emlékezetében a daliás termetû, kockázatot is vállaló, bátor és hõs lovagkirály eszményképe vert gyökeret. Személyének emléke a nép képzeletében éppúgy fennmaradt, miként az írott források, egyházi hagyományok emlékeiben. Míg Szent István kultuszát leginkább helyneveink és a patrocíniumokkal összefüggõ oltárképek, utóbb pedig a barokk nemzeti megújhodás tartotta fenn, addig Szent László alakja a középkori Magyarország képzõmûvészetében a legfontosabb bibliai jelenetekkel egyenrangú témává emelkedett.
Õ az egyedüli, akinek tiszteletében a hivatalos egyházi szentkultusz összefonódott a néphagyománnyal, a mondák és a hiedelmek világával. Valószínûleg már az életében megindult körülötte a legendaképzõdés, hogy aztán kiforrott formában feltûnjék a középkori templomok falán és a mondaszövegekben. Nem kizárt, hogy kultuszában az õsi szakrális királyság számos motívuma is felszínre tört, hiszen a szent gyõzelemhozó és termékenységoltalmazó, -biztosító szerepe, a szent növények, állatok, források, sziklák elõfordulása is közvetve erre utal, s mindezzel csak látszólag áll ellentétben a király egyházpártoló-alapító, hittérítõ tevékenysége, a pogányok elleni harc, azaz a keresztény motívumok személyéhez kapcsolása.
Szent László alakjában a korabeli nomád férfieszmény és az európai lovag- és
uralkodóideál ötvözõdött eggyé. A haza bajnoka õ, az athleta patriae, ahogyan a 13.
századi zsolozsmájának részét alkotó De Sancto Ladislao Regis címû himnusza is nevezi. „Szûz Mária választott vitéze”, „keresztény lovagoknak oszlopa” – miként a régi írások emlegetik. A középkorban a lovagszenteknek gyakran volt határvédõ, gyepûvédõ feladatuk is. Nem véletlen tehát, hogy Szent László tisztelete fõként az ország peremvidékein, a keleti és északkeleti határvidékeken jelentkezett leginkább, maradt fenn legtovább, s mutatkozott meg oly hasonlóképpen.

(...)
Az a történet, amely a Szent László-falképsorozatban testesül meg, lényegében
maga is egy hagyomány- és motívumkomplexum, amiben a gondos elemzés három
epikai szintet mutathat ki. Meghatározza egy mitikus réteg, amely mint a világosság
és sötét harca jelenik meg, többnyire immár keresztény köntösben, krisztianizáló
mellékzöngékkel. Van továbbá egy régies-archaikus, hõsepikai szintje, amelyben a
legtöbb etnikus hagyományelem, keleti folklórmotívum, kereszténység elõtti emlék
fennmaradt – még ha csak töredékeiben is, ám mégis oly mértékben, hogy az a legendaciklus jellegét meghatározza. Végül társult mindehhez egy újabb kori réteg, a szülõföldjét védõ hõs története, a nomád népek elleni honvédõ harcoké. A közelmúltban
kiváló kutatók publikáltak hasznos tanulmányokat e témában. László Gyula több írásában is hangsúlyozta a történetben szereplõ honfoglalás elõtti motívumok fontosságát. Vargyas Lajos elsõsorban a hõsi birkózás, a sebezhetetlen hõsök küzdelmérõl közölt figyelemre méltó adalékokat, s mutatott rá a honfoglalás elõtti hõsi epika balladákban való továbbélésére. Utóbb az erdélyi Demény István Pál publikált értékes tanulmányt a Szent László-legenda és a Molnár Anna ballada kapcsolatáról, e sorok írója pedig a Szent László-hagyományok kultúrtörténeti monográfiájában tett kísérletet a falképciklus helyi alkotásaiban felbukkanó folklórmotívumok összefoglalására.
Mint jeleztük, e hagyományok kialakulása térben és idõben egyaránt messzire
nyúlik vissza, olyannyira, hogy a 13. század elsõ felében már a ma ismert hagyománykör jelentõs részének a meglétét feltételezhetjük. Mégis alapvetõen más jellegû
a falképeken fennmaradt pogány kori örökség és a keresztény hagyományokkal átitatott középkori-újabb kori mondakör. A falképekrõl ismert honfoglalás elõtti motívumok (az elrabolt lány visszaszerzése; hõsi birkózás; sebezhetetlen hõsök küzdelme;
táltosküzdelem; a lány szerepe a harc végkimenetelében; a mód, hogy a mitikus ellenség csakis egyetlen ponton, a lábinán sebezhetõ meg, illetve csak a saját fegyvere által ölhetõ meg; a világfa; a nõrabló alvilági jellegû vonatkozásai; a táltos ló; vagy aciklust lezáró pihenés jelenete a szerelmi együttlét és az ének végi hõsi álom beszédes jeleivel) olyan bámulatos egészet alkotnak, amelybõl kirajzolódik a valamikori magyar hõsi epika markánsan keleti jellege
, sejthetõ gazdagsága, és amelybõl egyikmásik elem az archaikus rétegû (régi stílusú) balladákba, tündérmesékbe, sõt még a szent király keresztény színezetû mondakörébe is átkerült.
(...)

[ Szerkesztve ]

(#33) zilazil válasza zilazil (#31) üzenetére


zilazil
(aktív tag)

Mondjuk a csehek koronájáról is keringenek ilyen legendák.

Bosszút állt a királyi korona?

A cseh királyi koronához fűződő legismertebb legenda a II. világháború idejéből való. Reinhard Heydrich, a náci Németországnak teljes mértékben alárendelt Cseh-Morva Protektorátus első birodalmi helytartója 1941 novemberében fiai és későbbi utódja, K. H. Frank kíséretében felkereste a koronázási ékszereket rejtő kápolnát, s megnézte a kincset. Állítólag miután kezébe vette a koronát, mérlegelte annak súlyát, a saját fejére helyezte, s nevetve kijelentette: „Hiszen ez olyan, mint egy játékszer.” Ezután két fia, Klaus és Heider fején is kipróbálta a koronát. Kisebbik fia a koronát le is ejtette. A csehek szerint Heydrich ezzel azt a legendát kívánta nevetségessé tenni, hogy aki egyszer önhatalmúlag a fejére teszi a Szent Vencel-koronát, az meghal. Mint tudjuk, a beképzelt helytartó 1942 májusában merénylet áldozata lett. Bár egyértelmű bizonyítékok nincsenek arra, hogy Heydrich valóban a fejére tette a koronát, a csehek ma is azt állítják, hogy ez a Szent Vencel-korona bosszút állt megszentségtelenítésért...

[ Szerkesztve ]

(#34) zilazil


zilazil
(aktív tag)

A sokujjúság dilemmája

A genetika fejlődésének köszönhetően lassan minden látható magzati rendellenességet felismerünk a nagyfelbontású ultrahangvizsgálatok révén. A gén- és kromoszómavizsgálatok lehetőséget teremtenek a nem látható, de később betegséget okozó bajok felismerésére is. Mindezek hasznosak, mivel így elősegíthető az egészségesen születés jogának érvényesítése.
...
Erre az írásra azonban az a múlt évben engem felkereső várandós késztetett, aki ugyancsak terhessége megszakítása mellett döntött, amikor kiderült, magzatának hat ujja van. Döntésével szembeni ellenérveim között fontos volt Ady Endre, de hiába.

Ady hatodik ujja

Hadd foglaljam itt össze Ady Endre életének ezt a részét. A fejlődési rendellenességek a betegségek sajátos csoportját képviselik. Egyfelől felismerésük az élet legkorábbi időszakára, a születésre esik, noha kialakulásukra már a magzati életben sor kerül. Másfelől olyan defekt állapotról van szó, amelyben teljes gyógyulás (mint a betegségek többségében, gondoljunk például a tüszős mandulagyulladásra) nem mindig várható. A fejlődési rendellenességek súlyossága azonban széles spektrumot fog át a feltétlenül halálos agy- és koponyahiánytól, a sebészileg korrigálható ajak- és szájpadhasadékon át, a csupán kozmetikai elváltozásnak számító ujjrendellenességekig.
Az utóbbiak egyike a sokujjúság, az úgynevezett polidaktilia, amely leggyakrabban hatujjúságban nyilvánul meg, főleg a kéz kisujji oldalán jelentkező ujjtöbblet formájában. A hatujjúság e típusának is két formája ismert. A súlyosabb megnyilvánuláskor egy szinte teljes hatodik ujj látható, amely a csontokat is magába foglalja. Az enyhébb formában a csökevényes 6. ujj lényegében csak kis bőrnövedék. Ady Endrénél ez utóbbi fejlődési rendellenesség fordult elő. Madame Preterite-höz írt levelében olvasható: ?Rólunk hétszáz éves krónikák úgy szólnak, hogy hatujjúak vagyunk, én is hatujjú voltam, s az ilyesmit nem tudják a kakukkok szállítani.? Édesapjának és az ő egyik testvérének, valamint egyik apai nagyszülőjének és az ő felmenő őseinek is volt hatujjúsága. A kétoldali sokujjúság többsége ugyanis öröklődik, mégpedig dominánsan, amely azt jelenti, hogy a valamelyik szülőben előforduló sokujjúság a gyermekek felében várható. Ady Endre is e rendellenesség több generációban történő előfordulása alapján zárta ki a kakukktojás, vagyis a szülői félrelépés lehetőségét az ő születésekor, és emiatt volt bizonyos apaságában Léda halva született gyermeke esetében.
Ady Endre ujjcsökevény-többletét a születés után hamarosan el is távolították: a tudósasszonynak számító bába vékony cérnával szoros hurkot kötött a tövére, és azt követően a növedék lassan elsorvadt.

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.