Köszi, valóban nagyon látványos és érthető oktató videó.

Villamosmérnökként valószínűleg nem én vagyok a célközönség.

Azt meg csak "Ezek a mai fiatalok!"-ról kell megállapítanom fejcsóválva, hogy ennek a 20 perces videónak a tartalma elfért volna egy néhány képpel megspékelt pár oldalas cikkben. Csak ugye kisebb agyteljesítmény bambulva nézni, mint olvasni.

A tej élet, erő, egészség.

Random pulya böngészi a YT-ot, rátalál erre a videóra lehet, hogy felkelti az érdeklődését, aztán utána lehet könyvtárazni. Skandallum, hogy az oktatás már nem csak papíralapú, mi?

毋捌食過豬肉，嘛捌看過豬行路。

Jó videó, köszi!

''Vígan ülünk tort azok fölött akik ellenünk törtek'' -Addams family

Régen minden jobb volt!

Ti voltatok az utolsó nagy generáció!

''Vígan ülünk tort azok fölött akik ellenünk törtek'' -Addams family

Az első giroszkóppal rendelkező (2012-es) okostelefonom óta érdekel, hogy ez hogyan működik, de még nem vettem rá a fáradtságot, hogy utánanézzek, pedig már alkalmazást is fejlesztettem rá. Köszi!

Az mondjuk, megmosolyogtató, hogy a 30. másodpercben tett kijelentését ("there's no moving parts inside your phone") hivatott az egész videóval meghazudtolni.

A többség valószínűleg azt sem tudja miről beszélsz. Ezek a videók nem oktató videók, legfeljebb érdekességként, szemléltetése jók. Aki ezekből akar használható tudást összeszedni az rossz úton jár. A hatékony oktatás szakma, tudomány. Sajnos mára az oktatási rendszerünk úgy leépült, hogy az emberek többsége nem is találkozik megfelelő színvonalú oktatással, így fogalma sincs arról milyen az.

[ Szerkesztve ]

Szentigaz, így viszont adódik a kérdés, hogy mi a jó út.

Ennek az elemzése túlmutat a topik témáján. Először is szándék kellene a változtatásra, ez jelenleg nem látszik.

[ Szerkesztve ]

Nem is kormányzati-politikai szinten gondoltam, szociológiai vonalon fejtegetve, hanem hogy a mezei érdeklődő mit tud tenni valós tudás érdekében és reményében. Látom én is rengeteg embernél, hogy a bulvár szintjét gondolják valós tudásnak. Némelyikük akár még érdemben is oktatódott, de mivel ma kényelmesebb komplett tudásnak hinni a pártőmondatos ismertetőt, így inkább ők is ebbe helyezkedtek bele az idők során. A teljesen természetes, gyermeki kíváncsiságra épülő fejlődni akarás ambíciója meg valami sátáni eredő.

Nem biztos, hogy van olyan út, ami univerzálisan jó mindenki számára. Mindenki másképp és másra fogékony. A mai oktatásnak pontosan azt kellene tudni felismerni és azt a problémát kellene tudnia kezelni, hogy ami módszertant régen nagyjából egy egész társadalomra rá lehetett húzni, az ma csak egy kis részt tud megszólítani. Egységes, őseink baltájával faragott oktatáspolitikával ma semmire nem megyünk (ha nagyobb létszámra lövünk).

Mondanám, hogy erről is a szociális média tehet. Hiszen ami egy Facebook posztnál nagyobb terjedelmű, azt már nyűg elolvasni, vagy ami egy TikTok videónál hosszabb, az már unalmas, ami egy találó mémnél több információt hordoz, annál nem érdemes lelassítani a görgetést... stb. De nem vagyok meggyőződve az ok-okozati összefüggések irányáról, inkább mondanám azt, hogy a mai közösségi média is következménye (egyben katalizátora is) ennek a gyorsulásnak. Ráadásul ez a hozzáállás az iparban, a mérnöki ügymenetben is ott van (bár ennek eredetét inkább kenném a kapitalista, fogyasztói társadalmi berendezkedésünkre): ami piacra kerül, az sokszor nem alapos munka. Olcsó(bb), gyorsa(bba)n összecsapott, utólagos foltozgatásra szoruló, hamar(abb) elhasználódó, hamar(abb) lecserélendő, ezáltal hamar(abb) új bevételt ígérő dolog. És ez az oktatásban is tapasztalható: amit ma megtanulok, lehet, hogy már holnap elavulttá válik és esélyem sincs kipróbálni anélkül, hogy ne süssék rám a nosztalgikus bélyegzőt.

A probléma talán ott keresendő, hogy ebbe a kapkodásba garantáltan belefárad az, aki nem akar valamiről lemaradni. Akit pedig hatalmába kerít a FOMO és a vele együtt járó depresszió, az egy idő után inkább legyint és lazán tovább görget, mint hogy vegye a fáradtságot arra, hogy képezze magát, hiszen "minek is, amikor amúgy is csak a tegnap tudását tudnám magamba szívni?". Abban kellene fejlődnünk, hogy akiknek csak egy kicsi kitartásra és támogatásra volna szüksége ahhoz, hogy ne veszítsék el az érdeklődést, azok megbizonyosodhassanak arról, hogy számukra is van megoldás, nem kell mindenkinek képesnek lenni egyformán magába szívnia az egyféle tudást. Többféle irány is létezik (létezhet), csak a társadalom és az oktatáspolitika momentán rohadtul le van maradva abban, hogy megtalálja, kidolgozza és finanszírozza ezeket.

Igen, ez így tényleg egy káosz, jól csokorba szedted.

hogy akiknek csak egy kicsi kitartásra és támogatásra volna szüksége ahhoz, hogy ne veszítsék el az érdeklődést
Inkább eleve: kerüljön cél a fejekbe. Potenciálkülönbség nélkül nincs motiváció: már meg vagy érkezve, ez már az, már tudod is ami kell (a fogyasztáshoz) és épp csak kinyitotta a napi görgetni valóját. Már eddig is tele voltunk a felesleges szolgáltatások garmadájával (mindenkinek meg kell élnie), működő marketingek esetén tömködik is az emberek egymás zsebét, értem én, egymásra vagyunk utalva. Csakhogy ha ezek a feleslegességek mégtovább hígulnak, vagyis mégtöbb semmiért kellene mégtöbb (infláció) dellát odaadni, akkor mi is lesz ebből? Nyilván az, hogy ugyanazt a pénzt vagy csereértéket küldözgetjük oda-vissza egymás közt, míg végül körbeérünk vagyis a tényleges értékteremtésnek marad csak releváns helye a rendszerben (pék, szabó, kovács, stb.). Addig viszont leküzdendő egy kis túlnépesedés, meg egy kis gigatech cégek általi ellentartás. Zavar kicsit, hogy sehol nem találok fogást (kiutat) ezen a folyamaton. Igazság szerint a szereplői még csak nem is nagyon hibáztathatók a bennük foglalt érdektelenségért.

Kitermeli a rendszer a saját, jövőbeli eltartottjait (alapjövedelem) tulajdonképpen - ez papíron működhetne is, csak az ember nem ilyen, így az ember által irányított konszernek sem. De hogy végleg reménygyilkos legyek: rohamosan emelkedő számosságunk okán értékteremtő célokkal és képességekkel sem működne a folyamat (vízért folytatott háborúk nélkül) és erre akkor lehet mondani, hogy minek is tanulni vagy tudni bármit. Na igen. Egymásba is akasztok két, saját farkába harapó kígyót, legyen ez a logója ennek az okfejtésnek.

"Csakhogy ha ezek a feleslegességek mégtovább hígulnak, vagyis mégtöbb semmiért kellene mégtöbb (infláció) dellát odaadni, akkor mi is lesz ebből?"

Szerintem ez egy kulcsfontosságú gondolat. Épp az imént hallgattam egy podcast-et arról, hogy ma (itthon, Magyarországon) pont azokba az iparágakba fektetünk komoly pénzeket, ami záros időn belül potenciálisan a robotizálás áldozatává válva ki fog halni. Ahelyett, hogy arra próbálnánk meg képzéseket létrehozni, hogy az ember képes legyen (1) a felesleges halandzsát hatékonyan felismerni és figyelmen kívül hagyni, (2) a tudás iránti vágyát felismerni vagy adott esetben éppen hogy megteremteni és (3) ez utóbbit képes legyen kielégíteni, de legalábbis tudjon hova/kihez fordulni ennek érdekében. Ezt a tudásvágy felébresztést kellene serkenteni.

Ugyanakkor -- csak hogy én is idehozzak egy kis pesszimizmust -- simán előfordulhat, hogy most értünk el egy olyan fordulóponthoz, ami után vagy az iménti bekezdésben remélt tanulni és "mértéktartani" akarás fog tovább lendíteni minket, vagy egy olyan súlyos természetes kiválasztódás fog beindulni, aminek eredményeként radikális mértékben megtizedelődik az emberiség: a fejlődni tudók/akarók és a fejlődni képtelenek élet-halál harcot vívnak majd egymással a fennmaradásért, ami vagy egy totális apokalipszisben ér véget (mindmeghalunk') vagy a fejlődni képtelenek számkivetettségével, esetleg könyörtelen megfogyatkozásával.

Némi passzív bölcseletet belelátva a befektetési irányokba: majd akkor kívánnak átmenni azon a bizonyos hídon, ha odaértek. Valójában ez persze rövidlátás és érdekek jelen idejű érvényesítése.

Mindkét bekezdésed ugyanazt mondja gyakorlatilag, hogy nem tudásalapú társadalomban élünk. Szeretném, ha másként lenne. Azt is magával hozza ez a trend, hogy a szakmai kis patakok érré apadnak, az így végleg belterjessé kisközösségek a maguk frusztrált kivetettség-érzésével működnek tovább, akár a jó öreg kiskirályoskodásba* is átfordulva. Na ilyen közegben legyen érdeklődő a talpán aki továbbra is kívánja a kíváncsisága kielégítését.
Minden entropikus folyamat ciklikusság is egyben, ez nem baj, az a kérdés, hogy milyen emberi minőségben töltjük el ezeket a mi kis ciklusainkat, meg hogy milyen távlatok nyílhatnak a hozzáállás/szaktudás okán vagy ugye azok hiányában mik nem nyílnak meg.

A jó munkahelyek, kutatási helyek is egyre megpályázhatatlanabbak, hiába vagyunk egyre többen. Ez persze adódik a több pályázóból is, de akik nem nyernek visszaesnek abba a síkba ahol nincs szükség a tudásukra, így fejben, motivációban is visszasatnyul vagy épp fel sem fejlődik arra a szintre a jobb sorsra egyén amin konstruktív maximumát tudta volna hozni. Egyben a bizalom is kevesebb a nép felé - lásd előzőekben tárgyalt, átlag szint, gyönyörű visszahajlása a jelenségnek - nyílik az olló értelmiség és plebsz között. Kulturális hatásai mellett a fentebbi hozzászólásokban taglalt, gazdasági hatásai is vannak. Persze egyik korban sem volt többségi munkakör vagy szórakozás a kutatás, de fajlagosan ennyi érdemtelenül alacsony színvonalon ketyegő sorsot sem termelt ki még a világ, mint ma. Régebben is bizonyosan voltak többre hivatott emberek, de nem volt meg a potenciál az alkímia és a boszik szintjén még. S igen, ide is igaz, hogy sokan vagyunk ugyanarra, de sok elme többre hivatott (több szem többet lát eleve), vagyis csak az eltartandó, kinevelt fogyasztók száma növekszik, a minőségi ugrás elmarad.

*Nagyobb kaliberekben pedig a politika és az ismeretségi viszonyok írják felül ugyanúgy a tudomány érdekeit. Friderikusz bá' egyik vendége is bemutatta ezt a jelenséget. Ez örvendetes, mert szemek elé kerül és legalább hallanak ilyenről is az emberek aki nem tapasztalta volna meg esetleg eddig. Vigasz, hogy némileg nemzetfüggő is a dolog, tehát van, ahol jobb a helyzet és nem a szokásjog ural le mindent.

Az oktatás is egy rész, fontos egy rész, de utána ott van még a felszínen maradni-tudás képessége is, ami nem mindig esik egybe az emberileg is egészséges célokkal. Kérdés, hogy a saját maga előtt is meghasonult tudós, kutató milyen értékkel bír.

Tekintélyelvűség-mentes fejlődési lehetőséget és tudást kívánok minden azt igénylő részére.

"...csak az eltartandó, kinevelt fogyasztók száma növekszik, a minőségi ugrás elmarad."

Igazságtalan leszek, de úgy gondolom, hogy ezt -- jobb híján -- azok felelőssége orvosolni, akik felismerik és látnak magukban annyi kitartást, hogy -- akár még a rendszer ellenében vagy azt ignorálva is -- tegyenek érte. Ha egy ilyen videóval (ami egyébként groteszk módon pont egy kapitalista vállalatóriás érdekeit is kiszolgálja), akkor azzal. Ha a szomszéd kis sráccal való beszélgetés révén, akkor azzal.

Hát még ha keresel valamit. A videóból ötször annyi idő kihámozni az információt.
De különben tényleg tuti a cucc

Mutogatni való hater díszpinty