Hú. Hát nem is tudom, mit mondjak, mind a kettő oldal tartalmaz rengeteg pozitívumot. Felnőttebb dolog lenne nem elküldeni, de jobban én lennék, ha elküldeném. Soha nem szégyelltem azt, ha tájékozatlan vagyok, inkább kérdeztem. Ha pedig nem volt valami az "ínyemre", többnyire jeleztem. Persze, a megfelelő hangnemben, soha nem tiszteletlenül akartam. Ez az ember egy hónapig ült a nyakamon, sokat nyeltem alatta, és a fő, ami idegesített benne, az a hozzáállása.

Neki van igaza és punktum. Végig sem hallgatja a másik embert, talán elmondani hagyja a szöveget, de hogy a szürkeállományig is eljusson és ott változásokat idézzen elő, már nem működik. Ez ellen lázadok, ez ellen ragadtam billentyűt, hiszen el akarom kerülni messziről, hogy valaha én is ilyen legyek.

Nyílt jellegét a levél úgy őrizné meg, hogy a faliújságra kikerülne, megkapná a három műszakvezető, aki megosztaná a műszakokkal, vagy sem (Ők velem mindvégig nagyon nagyon korrektek voltak). Valamint a melósoktól és a műszakvezetőktől bemegyek elbúcsúzni, akkor fel is hívnám a figyelmet rá, hogy kitettem.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István