Az egyetem lazább: lazábban köt le, lazábban kötődsz hozzá, lazán kirúgnak, lazán nem is akarnak néha tanítani, csak lazán szivatni. Az. (ELTE IK-ra kezdtem járni, és elegem is lett belőle.) Nem mellesleg hatalmas erőforráspazarlásnak tartom ezt a "nekemmindegy" hozzáállást az egyetemek részéről. Fölvesznek 500 embert egy szakra, aztán ebből 10-en meg is kapják az MSc diplomát. Talán jó részük még kap BSc-t, ami semmire sem elég. Mindamellett az egyetemen is haszontalan módon tanulják meg a célzott szakmát, egyáltalán nem gyakorlati környezetben (csak ha elmennek céghez gyakorlatozni), ugyanúgy a vizsgákra kihegyezve. Nem mellesleg én ahány írásbeli vizsgán voltam bent, halál lazán tudtam volna puskázni, ha akartam volna, épp a tömött előadóterem miatt. Mi értelme van hát sok embert fölvenni, ha aztán a szelektálás nem azokat szórja ki, akik tényleg nem alkalmasak, hanem azokat, akik nem hajlandóak vagy nem tudnak csalni? Ráadásul minek vesznek föl egyáltalán ekkora többletet, ha így csak pazarolják az ország erőforrásait és az egyének értékes, akár termelésre is fordítható idejét? (Ja, hogy úgy kissé rémisztőbbek lennének a munkanélküli-stattisztikák? Pedig azok a munkanélküliek most is munkanélküliek, csak ellébecolják/elszúrják az idejüket az egyetemeken, és esetleg szép pénzt is zsebelnek be ösztöndíjakból meg alanyi szociális juttatásoból.) Miért nincs inkább egy hosszadalmasabb, precízebb felvételi procedúra, személyes elbeszélgetéssel, (szak-)műveltségi tesztekkel - és emellé kisebb osztálylétszámok? Így egy egyetemi tanárra nem jutna több száz tanuló, jobban foglalkozhatna velük; jobban megszervezhetnék a tanítást, a csoportok és osztályok összetartóbbak lennének; a szörnyen tanító (diák), tapasztalatlan és képzetlen gyakorlatvezetőkre nem volna szükség... Nem mellesleg az oktatásba úgy nem csak ölné a pénzt az állam.