Az a baj, hogy a 20. századi környezettudatosság lakosság felé történő kommunikációja pont erről szólt (meg egyébként néha a kollektív bűnösségről is), mely láthatóan nem sok eredménnyel járt. Magyarországon szerintem legalább 3-4 évtizede biztos vannak ilyen öko-kampányok szinte minden társadalmi csoport számára. Nekem már az iskolában tanítottak mindenféle környezettudatosságra nevelő dolgokat komposztálástól kezdve gyakorlati természetvédelemig (sőt, egyszer még valami diákversenyen is részt vettem, amin a napenergiáról meg erdőirtásról voltak feladatok), amiknek árát ha összeadnánk valószínűleg iszonyatos pénztömeg jönne ki, s megkérdőjelezhető, hogy ennek volt-e bármi hatása, hiszen ugyanúgy vastagon műanyagba csomagolt árut veszek, amiről anno meg most is elmondták, hogy olyat ne vegyek, mert az rossz. De azt fogok venni, amíg az a legkényelmesebb, legolcsóbb, s az van az áruházak polcain. S szerintem ezért senkinek nem kell bűntudatot éreznie, mert az alternatív fogyasztói döntés (helyileg termelt, lebomló csomagolású, drága és néha rosszabb minőségű termék) gyakran egyszerűen nem éri meg. Ha tényleg a környezetvédelem a cél, akkor nem papolni kell róla, hanem elintézni, hogy a hazai bio-nyavalya legyen a jó vásár a trópusokon termelt banánnal és társaival szemben.