Ismerős... ismerős... csak én már kétszer fogadtam meg, hogy soha többé nem írok verset egy lánynak sem. Ha már verset írok akkor már régen rosszat jelent nálam... Legutóbb is mi volt... kész kínszenvedés. Én sem kedvelem az egyéjszakás kalandokat... utálom a riherongy k*rvákat. Mikor együtt voltam a szerelmemmel akkor többen mondták, hogy fú de össze illünk és milyen aranyosak vagyunk együtt...
Én most várok... várok míg kell. Várok míg rá nem jön, hogy a makacsságán felül kell kerekednie, mert ha nem a későbbiekben akkora pofont vagy pofonokat fog kapni az élettől...
De nem baj... ami nem öl meg az csak erősebbé tesz!
"Cuccok: csattogós lepke és tiki-taki" └[ʘヘʘ]┘
