Az, hogy mi mennyiért drága, érdekes kérdés. Hozzászoktunk, hogy mások szenvedésével és elnyomásával csökkentett áron vegyük meg az eszközöket, adó, vám, kiskerárrés, és egyebek nélkül. De nem kellene ennek így lennie.

Egy telefonért például állítólag ez a megfelelő ár: 530 Euro töltő nélkül. FHD kijelző, 2/32 memória Snapdragon 801. Kínaiból persz ilyen specifikációval kettőt, talán hármat is lehetne venni ennyi pénzből. De ha a vevőknek kellene úgy dolgozniuk, ahogy a kínaiak dolgoznak ezért a telefonért, hamar az 530 Euro-t tartanák a megfelelő árnak.

Tegnap kaptam egy árajánlatot egy festőtől, 400e Ft három szobáért, felvonulás, takarás, maszkolás, festés két rétegben színhatárral, anyaggal. Hárman jönnek, két nap alatt végeznek. Először hanyat estem. Aztán elkezdtem visszaszámolni: lejön egyből az anyag és a fogyóeszköz, marad 300e Ft, még mindig elég jó 50eFt/fő napidíj. De nem tudnak minden nap dolgozni mert vannak szabadságok, nemzeti ünnepek, hétvégék, betegség, üresjáratok, a 365 napból mondjuk munkával töltenek 200-at, 16 munkanap havonta, a milliós bruttó máris csak 800e. Aztán vannak járulékos költségek: autó amortizáció, telefonszámla, weboldal fejlesztés és üzemeltetés, stb. mondjuk még 10%, marad havi 720e, amiből persze még be kellene fizetni az ÁFA-t, 560e. Ha ez mind bérköltség, akkor a bruttó bér 435e Ft, a nettó 285e. Ezt sajnálom egy festőtől, aki sokkal fárasztóbb munkát végez, rosszabb körülmények közt, mint én egy légkondicionált irodában?

A vége az lett, hogy bár a 285e Ft-ot nem sajnálom a festőtől, a 400e Ft sok ennyi munkáért, kifestek magam. Fránya közterhek.