Érdekes írás !
THX

Szembenézni...az attól függ ,hogyan következik be az a pillanat..rendszerint komoly agóniákkal teli út vezet oda (Rák,infarktus,egyébb betegségek) ,kevés embernek adatik meg ,hogy békében egy ágyban párnák között álmában érje el a vég , így az emberek döntő többsége jobban is retteg tőle, és még ehez nem tettem hozzá ,hogy aki hisz benne és olyan életet élt joggal félhet olyan entitánsoktól mint Baal ... bár a 20. században általában a nagy vallások "népszerűsége" visszaesett ""divat lett"" ateistának lenni így máshova tolódnak a félelmek a halállak kapcsolatossan...szVsz leginkább az emberek az agóniáktól rettegnek és kevésbé attól ,hogy mi jön esetlegesen utána?

Rocker ... Gibson Les Paul Classic Custom 2008 Black

Nem lehet tudni mi következik a halál után, emiatt nem is lehet vele szembe nézni.

Szerintem semmi nem következik utána......... Vége....Game Over....Nincs új pálya

el kell menni indiába reinkarnációs tanfolyamra és ha meg van a skill, akkor megjelenünk a legközelebbi resurrection pointnál...
vagy van ilyen potion is

हरे कृष्ण हरे कृष्ण कृष्ण कृष्ण हरे हरे हरे राम हरे राम राम राम हरे हरे Góranga!

én naponta merengek a halálon... az izgat, hogy van-e folytatás. én ezért is szeretek hinni a lélekvándorlásban, mert jó tudni, hogy a lelkem egy új testben szolgálhat. a tudat viszont az agyhoz kötődik, ezért valószínűleg nem is tudnék róla, hogy előzőleg volt már életem

Hass, alkoss, gyarapíts és a Logout fényre derül! | 3dfx rulez | "... úgy szórtad a hedshátokat, mint S3 VGA a hardveresen gyorsított kékhalált" - bacsis | http://bit.ly/tBBPzG <--- Dreamcast topik

„Ha a halálra gondolsz már meg is haltál.”

Ember, akkor te sokszor meghaltál a cikk alatt, nem is beszélve arról, hogy hány ember halt meg úgyszintén, amikor olvasta ezt!

A tőle való félelmet a gondolkodás hozza létre.

Gondolkodom, tehát vagyok félek? Úgy általában?

[ Szerkesztve ]

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Ezt úgy kell érteni, hogy nem ezen kell agonizálni állandóan. Van és kész. Ez is egy természetes dolog.

És igen, a ki túl sokat gondolkodik mindenen, azt szorongás, gátlások, kételyek vehetik körül igen hamar. Elmélkedni a dolgokon megint más.

[ Szerkesztve ]

Én nem vettem komolyan a saját hozzászólásomat, hisz az volt a téma, hogy nevessük ki a halált. Nem csak közvetlenül lehet ezt, hanem közvetve is, reméltem volt.

Mellesleg aki állandóan agonizál, az meg is érdemli. Eltemettem már nem egy rokont, sajnos/szerencsére van "halálközeli élményem"-em, szóval hidd el, nem kell nekem alapszintű edukáció ebben a témában.

Rövid véleményem a témában pedig itt található.

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Nagyon jó írás. Reméltem is, hogy nem vetted komolyan és csak irónia az egész. kár olyanon agyalni, amit úgysem lehet megoldani.

Sokszor az ember nem is magát félti, hanem, akiket hátrahagy.
Akármennyire is elfogadom a halált természetesnek magam felé, ezen akkor se lehet változtatni, hogy nehéz helyzetbe is kerülhet a családom, szeretteim az én halálommal. Most a relatív fiatal kori halálról beszélek.

Én is főként emiatt gondolok félelemmel a dologra. De van ennél önzőbb oka is a félelmemnek. Nem az, hogy ragaszkodom magamhoz, a tudatomhoz. Szerintem ezt a félelmet akár a média is tunkolhatja belénk. És itt nem az akciófilmes felrobbanásos halálokra gondolok, hanem pl az ismeretterjesztő filmekkel (jövő, újabbnál újabb dolgok, sci-fi) Én speciel emiatt félem leginkább a halált, hogy mennyi mindenről lemaradok miatta
De én is még életem hajnalán vagyok (reményeim szerint ), így azért túl sokat nem szoktam aggódni. Még van időm, hogy "repülő autót vegyek"
Mindenesetre felülkerekedve mindenen meg szoktam saját magamon is rökönyödni a halál körüli gondolatmenetem lezárásaképp, hogy miért is gondolkodom ezen? Hiszen felesleges.

Igen az ember sok mindent meg akar ismerni. Engem is érdekelne az űrkutatás. Ilyenkor tényleg jó lenne vmi extra hosszú élet.
De ezt is el kell fogadni. Nem lehet minden úgymond a mienk. Most ebbe a korba születtünk, ennek is megvannak a maga szépségei és árnyoldalai, ahogy a múltnak is megvolt és a jövőnek is meglesz.

WTF

Én nem azért félek a haláltól mert, "jaj mi lesz után", hanem azért, mert "jaj, mi lesz azokkal akik itt maradnak".
Feleségem, kislányom - nem lesz egyszerű nekik, ha most épp úgy alakul, hogy meghalnék. Szóval én ezért tartok a haláltól...

AE

Csinálok egy adag popcornt, és leülök fórumozni --- Ízlések és pofonok - kinek miből jutott --- Az igazi beköpőlégy [http://is.gd/cJvlC2]

Valami whiskey reklámszövege volt talán: Élj úgy, hogy mielőtt meghalsz, legyen mire visszatekintened.
A halálhoz mindenki másként viszonyul. annak, akik bakancslistát írnak, vannak, akik "megtérnek" vagy épp elfordulnak az addigi "hitüktől". Van, aki érezvén a "szelet", elkezd garasoskodni vagy épp elveri az összes addigi megtakarítását, van, akinek rágondolni sincs ideje, hogy itt a vég.
Tehát ez egy eléggé szubjektív téma, nem hiszem, hogy lenne két ember, aki egyformán viszonyul a dologhoz. Mindenkinek beköszön a vég.

Végszó: Egy dolog biztos, a halál.

Imádom ezt a bullshit, fél-buddhista megközelítést, ami semmit nem kínál megoldásként az adott problémára, ámde legalább teljesen téves, mellément következtetéseket képes levonni más megközelítések kárára. Nem arról van szó, hogy a római kaotikus hozzáállás ne lenne abszolút visszás és bűntudat illetve frusztrációgerjesztő (mert az, ebben igaza van a cikkírónak, csak épp semmi köze ahhoz, amiről ír), de egyáltalán nem ezért létezik a halálfélelem az emberben, ugyanis ez a legalapvetőbb ösztönünk, már párszáz millió éve ez tartja fent az élet általunk ismert rendszerét...a termináció elkerülése és a terminációtól való alapvető félelem.
Ha ezt tisztán csak emberi, nem pedig életszerű megközelítésből szeretném vizsgálni, akkor egyszerűen arról van szó, hogy egy életszerető embert, mivel szeret létezni, élni ebben a formában pár évtizedet, elég kellemetlenül érinti, ha ez végetérni készül, megszűnik (felesleges bármilyen vallást belekeverni). Persze az affekció, a ragaszkodás vagy a görcsösség bármely formája káros, megkeseríti az életet, de különös, hogy a buddhisták mégis görcsösen ragaszkodnak ahhoz a meggyőződéshez, hogy egész életüket annak kell szentelniük, hogy "jól" haljanak meg...ami természetesen egy abszolút nem visszás, életvidám hozzáállás az élethez...és egyáltalán nem huszonkettes csapdája mindenáron ragaszkodni a ragaszkodások felszámolásához az ember életében...
Egyébként jótanács a cikkírónak, hogy amennyiben mindenképp prédikálni szeretne, nem ártana körvonalaznia a prédiációja lezárásaként nyújtott megoldást legalább nagy vonalakban (a halállal való szembesülés a kerülése helyett), különben ugyanoly felvilágosítatlanul távoznak a megtéríteni szántak, mint ahogy jöttek.

"The problem of leadership is inevitably: Who will play God?"

Sajnos az a legnagyobb baj, hogy szemmel áthatóan semmiféle gyakorlati tapasztalatod nincs arról, amiről ítéletet mondasz. Ez most nem offense akar lenni.
Ha ez bullshit lenne ahogy mondod, akkor például a szamurájok bizonyos része gyáván megfutamodott volna a csatákban. Most idő hiányában nem kívánok több példát hozni, de ez a fajta meglátás 2500 év alatt többször bizonyított a gyakorlatban. Ennek függvényében a véleményedet tudomásul veszem, de elfogadni nem tudom.

A lényeg azon van és arra próbáltam rávilágítani, hogy ha az ember nem foglalkozik az elmúlással, nem agyal rajta, akkor nem is fog tőle félni.
Nyilván megvannak az állati reflexek de azok is csak az adott pillanatba jelentkeznek, amikor az elhalálozás lehetősége fennáll.

Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

Nem félek a haláltól.
Életem egyetlen percét se bánom akár jót akár rosszat cselekedtem.
Egy végső esély hogy eltűnj ebből a teljesen lepusztult, elkorcsosult világból.
Lehet még protekcióm is lesz hiszen 8 évig neki dolgoztam/addig voltam sírásó/

Vagyok aki voltam,leszek aki vagyok.

Én már kinevettem, onnan jöttem vissza ahonnan már elviekben nem lehetett volna, sajnos semmire nem emlékszem belőle, de azt mondták esetleg előfordulhatnak foszlányok a későbbiekben. Amúgy felesleges merengeni rajta...

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

Erről a reklámszövegről ez jutott eszembe:
"Éld úgy az életed, hogy mikor majd lepereg előtted életed filmje ne tudd eldönteni, hogy vígjáték vagy pornó"

Mivel már 17x reinkarnálódtam, nem magától a haláltól félek, hanem attól hogy legközelebb miben lesz a tudatom...
Sosem felejtem el, a 9. reinkarnációm egy kavicsban volt. Hát mit ne mondjak, elég unalmas volt. Szerencsére hamar (már persze relatív, ha jól emlékszem cirka 80 évet töltöttem kavicsként) rám omlott egy szikla, s megpecsételte sorsomat.
Szinte megváltás volt csigaként újjászületni.....

A halál túlmisztifikálását ne keverd az életösztönnel. Két teljesen külön dolog. Egyébként miért kell mindenre egy 100%-os megoldás?

Erről Villon jutott eszembe aki kinevette a halált, ezzel fedve a félelmét.

iPhone felvásárlás előfizetéses is!

Részemről egyszer sikeresen túléltem a halálomat, és semmi rossz nem volt benne. Inkább utána volt rossz visszajönni. Ott béke van és egy csomó olyan dolog, amiket különféle könyvekben és ezoizé filmekben lehet látni, és amiket általában az emberek nem hisznek el. Előtte sem igazán féltem a haláltól, azóta meg pláne nem. Nincs miért.

Ha valaki belém akar kötni emiatt, bátran lehet kísérletezni. Nem olyasmit írtam le, amit másvalaki mesélt, hanem olyat, amit én éltem át. Esetemben nem hitről van szó, hanem tudásról.

Egy klasszikus:

- Te hiszel a reinkarnációban?
- A reinkarnációban már előző életemben sem hittem.

Nagyon tetszik az iromány, gratulálok a szerzőnek, hogy ilyen témához így sikerült hozzányúlni.

egy másik klasszikus:

- Reinkarnációs tanfolyam?
- Miért is ne, egyszer élünk!

Amióta megszületett a lányom azóta szoktam néha az elmúláson merengni... Mi lesz Vele, ha már nem leszek, hogyan fog tudni gondoskodni magáról és majd a csemetéiről? Előfordult, hogy már álmodtam is a halálomról; kóbor lélekként bolyongtam a gyászoló családom körül, miközben vigasztalni próbáltam őket, áttetsző kezemet a vállukra tettem, megpróbáltam megölelni őket és megmagyarázni, hogy még nem mentem el. Gondolhatjátok milyen állapotban ébredtem

[ Szerkesztve ]

Telefonszámom: 0️⃣6️⃣7️⃣0️⃣3️⃣3️⃣9️⃣9️⃣3️⃣3️⃣9️⃣ ... Ha nem válaszolok a privátra, akkor hívj fel...

Nagyon jó írás.
A halál az élettel jár, nincs benne semmi extrém. Ettől félni nem kell, csak tudni kell elfogadni. Olyan ez, mint egy körforgás. Születünk, meghalunk, majd megint születünk. A dolgokhoz pedig tényleg nem kell ragaszkodni. Minél inkább félsz, hogy meghalsz/elveszítesz valamit, annál nagyobb a valószínűsége, hogy bekövetkezik. A félelem ugyanis szorongást szül. Minél inkább szorongsz valamitől, annál többet gondolsz a negatív oldalára az adott eseménynek, és ezáltal annál nagyobb valószínűséggel bevonzod magadhoz. Ezért szimplán a változásokat elfogadni, és a meglévő dolgokat megélni, majd elengedni, mikor eljön az ideje.

(#25) Runo: Gondolom, poénnak szántad. Viszont mi van, ha esetleg valóban van reinkarnáció? Ezen gondolkodtál már? Ki tudja, mi jön a halál után...néha már-már kíváncsian várom, és nem azért, mert olyan szar itt élni, hanem, mert pusztán kíváncsi vagyok.

[ Szerkesztve ]

**********

Igen, gondolkodtam.
Sőt! Mivel nagy fantasy rajongó vagyok (M.A.G.U.S.) ahol a lélekvándorlás teljesen természetes dolog, ezért kicsit hiszek is benne, remélem is....

"Nyugaton úgy alakult, hogy a halállal való szembenézéssel nem nagyon foglalkoztak" - Tényleg Talán illene egy picit elmerülni a filozófiai, teológiai írások és az irodalom mélyebb és kevésbé mélyebb bugyraiban mielőtt ilyen butaságot leírsz

"Nyugaton döntően, a halál filozófiai megközelítését a keresztény kultúra adta" - Alapvetően kevered a teológiai felfogást a filozófiaival, a kettő messze nem ugyanaz

Javaslom, hogy olvass utána a választott témáknak, mielőtt publikálod az írásaid.

Érdekes írás. Én sem szeretem ha belekötnek a gondolatvezetésembe, de ezt kicsit furcsának találtam pár újraolvasás után is:

"nem csak a hívők esetén jelennek meg a fenti félelmek, hanem sokszor a hétköznapi embereknél is"

Vallásos vagyok, de valahogy hétköznapinak érzem magam. Természetesen privátban jelezhet, ha valaki máshogy gondolja ezt.

7o/638-9O93 ► Telón érsz el leghamarabb \_(ツ)_/

"Nyugaton úgy alakult, hogy a halállal való szembenézéssel nem nagyon foglalkoztak"
"Nyugaton döntően, a halál filozófiai megközelítését a keresztény kultúra adta"

Ezt azért írtam mert véleményem szerint nyugaton a halál témakörét elkendőzték a keresztény menny és pokol kérdésével.
A második állításomat azért találom helyénvalónak mert a társadalom döntő többségére ez volt hatással. Nyilván volt egy filozófus réteg, aki eljátszott egyéb gondolatokkal, de ők nem reprezentatív példák, az átlag emberre nézve befolyásuk elhanyagolható.

Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

"nem csak a hívők esetén jelennek meg a fenti félelmek, hanem sokszor a hétköznapi embereknél is"

Itt arra gondoltam, hogy a magát nem hívőnek tartó ember is a halál utáni létet sokszor a menny és pokol kettősségével jellemzi, mert ez a kultúra hatott rá.

Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

1. Nyugaton a halál témaköre nem a kereszténységgel kezdődik, hanem jóval korábban, és nem is ezzel merül ki. Az, hogy a kereszténység a legelterjedtebb vallás, aminek van nem egy - hanem jóval több felfogása nem is a halálról, sokkal inkább az utána következő dolgokról, az nem egyenlő a te állításoddal. Természetesen lehet ez a véleményed, de ez pont arról árulkodik, hogy nem olvasol utána az írásod témájának, hanem a hasadra csapsz és leírsz valamit, mert szerinted az úgy van. Még ha az egy ekkora butaság is.

2. Nem értetted meg a hozzászólásom ezen részét. Én a teológia és a filozófia mibenlétének különbözőségére hívtam fel a figyelmed.

3. "Nyilván volt egy filozófus réteg, aki eljátszott egyéb gondolatokkal, de ők nem reprezentatív példák, az átlag emberre nézve befolyásuk elhanyagolható." Ezt ugye te sem gondolod komolyan? Az olvasatlanság mellett ez valami elképesztő mértékű naivitást tükröz...

Puhh, hat szerintem ez az iras a temavalasztashoz kepest se nem eleg erös, se nem eleg atfogo, se nem eleg kellemesen olvashato. Rövid olvasmanyhoz viszont tul hosszu ;-)
A keresztenyekre humanista ujjal mutatni, miközben egyetlen helyes valasza senkinek sincs- ez szerintem nem fair. A vegere meg egy pofas frazis is jutott.

--> Inkabb a privat bejegyzesek között lenne az iras helye. Es ezt nem szemelyes sertesnek szanom, mert mast meg nem olvastam a szerzötöl.

Szerintem teljesen félreértelmezed ezt a cikket. Az író leírta a saját véleményét arról, hogy a ma élő emberek többsége hogyan áll hozzá a halálhoz. Pont. Se több, se kevesebb.

Nem is állt szándékában mélyreható elemzést írni a történelem és a különböző vallások felfogásairól.

Az pedig tény, hogy az emberek elenyésző része olvas filozófiai témájú könyveket. Ettől még nem lesz valaki olvasatlan és naiv sem. Gyanítom, hogy én is tudnék olyan témát felhozni, amihez te nem értesz és esetleg nem is érdekel, de mégsem foglak műveletlennek tartani.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Rengeteg embert ismerek, aki egyáltalában nem hisz, a haláltól mégis fél....
A halállal kétféle ember tud megbékélni. Az egyik, akinek olyan messze van tudomása szerint, hogy kinevetheti, a másik akinek olyan biztos a közeli halál, hogy muszáj megbékélnie vele, az ép elméjének megőrzése miatt.
Nem kell a "mi lesz a halál után?" kérdés a félelemhez, a legtöbben annak az elvesztésétől félnek amivel rendelkeznek...
Inkább fordítva történt, a vallások a halállal való megbékélést próbálták a túlvilág ígéretével segíteni...

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

"3. "Nyilván volt egy filozófus réteg, aki eljátszott egyéb gondolatokkal, de ők nem reprezentatív példák, az átlag emberre nézve befolyásuk elhanyagolható." Ezt ugye te sem gondolod komolyan? Az olvasatlanság mellett ez valami elképesztő mértékű naivitást tükröz.."

Nézd, én azt mondom, hogy az emberek döntő többsége régen nem forgatta Szokratész, Descartes, Voltaire, Kant, Hegel, Nietzsche stb. műveit. Sőt manapság is egy szűk kört érdekel.

Az a baj, hogy nem rendszer szemlélettel nézed a dolgokat. A társadalom egészére nézve kell ezt a dolgot vizsgálni.

[ Szerkesztve ]

Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

Ezek szerint én egy harmadik táborba tartozok. [link]

"a vallások a halállal való megbékélést próbálták a túlvilág ígéretével segíteni"
Ebbe nehezen fér bele a pokollal való fenyegetőzés.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Nyilván megvannak az állati reflexek de azok is csak az adott pillanatba jelentkeznek, amikor az elhalálozás lehetősége fennáll.

Helyette: amikor a téma az ember eszébe jut: amennyire a téma az ember eszébe jut.

Oké, hogy a buddhizmus ~ a 'fölösleges' vonalon meghaladhatóvá nyilvánitotta a halálfélelmet meg még néhány más effélét, de ennek megvalósitása biz' nem sok embernek sikerült tökéletesen: az átlagember számára pedig a fentiek - bocs - csak plusz egy nullértékű vigasztaló bullshit ha szembejön a durvája, akár kivül, akár belül.

Persze ettől függetlenül csak nyugodtan tovább.

[ Szerkesztve ]

/// Nekünk nem Mohács, de Hofi kell! /// Szíriusziak menjetek haza!!!

Pedig az csak az érem másik oldala...
Gondold el, hány vallás nyert híveket a túlvilággal való fenyegetéssel...
Az csak azért kellett, hogy hatásosabbak legyenek a mennyel kapcsolatos ígéretek szvsz.....

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...