Az utolsó résszel teljesen egyetértek, nem a munkahelyért, na meg a legtöbbször barom főnökért élek.
Én is dolgoztam segédmunkásként. Jó, otthon a lapozás, csempézés, stb. után nem olyan vészes, de azért ezekben a nagy nyári melegekben nem jó egész nap a napon téglát pucolni a napon, pótkocsira feldobni, vagy esetleg a betonos talicskával/vödrökkel szaladgálni.
Voltam a fémszakmában is kicsit, azaz fúrtam, köszörültem, vágtam, pakoltam, párszor 10 órát, hogy legyen valami kis pénz azért.
Hétvégén is vár rám az ácsok mellett a jó kis kellemes cserépfeladás, de az már majdnem rokoni szívesség lesz...
Ha meg ez a mostani állás sem lett volna, akkor lehet, hogy marad a szarlapátolás. Szó szerint.
"...In a struggle to be happy and free, swimming in a primitive sea..."
