Most olvasom a Születésnapi beszélgetésében, tavalyról:
"Harminc évig énekeltem, hogy "tíz év múlva ne ez a dal legyen", velem énekelte egy egész generáció. Nézz körül, ugyanaz a nóta járja!
Valamelyik nap álltam a villamosmegállóban, és - mintha egy öreg indián mondta volna - kiszakadt belőlem: ez a kutya világ engem megbetegített.
Nem a saját ócska kis sorsomért aggódom, de van bennem egy megszállott figyelem a hazám sorsa iránt, és egyre sötétebb zavarodottságot látok. A világ körülöttem romlani látszik. Ez olyan elszomorító, belül munkálkodó érzés, hogy - szerintem - ez okozta a betegségemet, és ilyen körülmények között csoda, hogy gyógyulok."
Milyen igaza volt. 
A teljes beszélgetés: [link]
