logikailag a threadripper/epyc szeria negy kvadransbol all (nevezzuk akarhogy, jobbfelso, balfelso, jobbalso, balalso), ezek kb egyformak. tartalmaznak egy v ket ccd-t es ket memoria-vezerlot. a 64magos eseten 16 mag van egy kvadransban. (vegtelenul leegyszerusitve egy ryzen 3950x megfelel egy ilyen kvadransnak, csak a threadripperben a kvadransok kozott is ott az infinity fabric)
muszaj volt 8 memoriacsatornat beletenni, mert a negy kvadrans kettesevel kezeli oket es ha osszesen kettot tettek volna be, akkor sokkal rosszabb lett volna a helyzet a kvadransonkent valtozo memoria-kesleltetes szempontjabol. raadasul mas-mas terheles alatt bizonyos magok elehetnek a savszelesseget is, tovabb rontva a helyzetet.
igy egy sokkal kiegyensulyozottabb rendszert kap(hat)sz.
tehat ha tippelhetek, akkor nem feltetlenul csak azert volt szukseg a sok csatornara mert az vagany, hanem a kozos dizajn es a hasznalhatosag szempontjabol is segit.

a memoria fizikai cimek elhelyezkedeset a vezerlokon is tudod szabalyozni azzal, hogy hogyan vannak interleave-elve (sot, meg a darabolas egysege is allitgathato). alapesetben az egesz processzor egyetlen NUMA teruletnek latszik, oprencer szempontjabol egyenerteku magokkal es 8 egyforma memoria-csatornaval ugy, hogy a cimtartomanyok vegighuzodnak mind a nyolcon. igy nagy altalanossagban elmondhato h kb kiegyenlitett a teljesitmenye az osszes magnak es nem kell kulon azzal foglalkozni, hogy mit, hol inditasz el. igy is van meg mindig rengeteg dolga az utemezoknek, hogy tudjak mi egy CCX es ha nem muszaj, akkor ne dobaljanak egy processz-t vagy szalat a CCX-ek kozott. a kvadransok kozott meg kevesbe. Intelen ez nem volt gond, viszont a korai sokmagos ryzen-ek windows alatt ezert (is) mutattak nagyon valtozekony teljesitmenyt.

viszont BIOS-ban nem csak igy lehet beallitani a procit, hanem vannak kulonbozo NPS modok (NUMA per socket), de ez mar masik topik

[ Szerkesztve ]