Az unott hangú alámondásról valamiért pont egy olyan műfaj jut eszembe, aminél a szövegnek nincs túl nagy jelentősége 
A '80-as években és a '90-es elejében születtek ilyen "megoldások".
Aki esetleg kimaradt volna ebből, akár kora, akár egyéb miatt: A narrátoros pornóról van szó Némelyben még a nyögést is próbálta "fordítani" ugyanazon az unott és monoton hangon a narrátor...
Olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a Google és tsai felolvasó megoldásait hallva (különösen, amikor értelmetlen karakterláncokat is beolvas), mindig emlékeztet rá Talán azért "mélyek a nyomok", mert messze korhatár alatt néztem ezeket???
[ Szerkesztve ]
