A helyzet az, hogy 2000-2001 környékén szerettem a villányi borokat. Mára a neves pincészetek, mint Bock, Vylyan, Gere, mint rondán megkoptak. A legtöbb neves bor nem több, mint valami nehéz, erős utúíző, lábról ledöntő, savas lötty, amit ha az ember a szájába vesz, akkor összehúzza, mint a tímsó. A világ borgyártása döbbenetes szinten van, elég ránézni a chilei, kaliforniai, sőt, ausztrál borokra, hogy az olasz és francia finomságokat ne is említsem. Tudnak úgy testes bort készíteni, hogy az mégsem tömény, nehéz gyiloklé. Itthon érdekes módon a szekszárdi borvidék jön felfelé.
Egyébként ugyanez igaz Szőke Mátyás bátyánkra is. A 2000-es Muscat Ottonel félédes zseniális volt. Mára fokozatosan leromlott a minősége.
