Egy legenda vagyok.

Ez te vagy. Az én kis aranyos (rossz ) angyalkám.

Remélem megfelelő közeget találsz itt magadnak, és befészkeled magad közénk, (mellém ).

Puszi neked, Pajkusz Tigrikuszom

Ja, és fiúk, hoztam ide még egy csajt, lehet köszönködköszönni

Az éj sötét volt és borús. Csak pár utcai lámpa világított ködösen, hideg volt az éjszaka. Halott volt minden. Utcák, háztömbök, aszfalt és korlátok. Minden. És nem mozdult semmi, hosszú, hosszú ideig. Hideg volt.
Ugyanez a rideg némaság ült az utcán akkor is, amikor ő megérkezett. Az emberek nem látták. Csak egy valaki. Egy fiú.
Csendesen jött, aprókat lépett, lassan, szinte suhant a fagyott kő felett. És nem látta senki, ahogyan talpa alatt megolvadt a hó. Nyoma után melegség maradt az úton. Csak a fiú. Aki magában állt az utcán. A tünemény ott ment el mellette. Csillogó, zöld szemeivel csak egy pillanatra megérintette. Aztán suhant tovább. És a fiú is érezte a csodát, ami a nyomában járt. Hirtelen eltűnt a köd, megolvadt a jég, és a fény hirtelen világosságot adott, nem volt többé hideg és csúszós, hanem meleg, és ölelő.
És nem látta őt senki, csak a fiú. És azt sem láthatták, ahogyan a furcsa angyal rálépett egy színes lépcsőre, aztán egyszer csak eltűnt. Előbb Ő, majd a lépcső. De a melegség ott maradt. És nemsokára felszakadtak a felhők ott fent, és lesütött rajtuk a hold fényes arca, és lenéztek a csillagok. Egyenesen a fiúra.

És a fiú még nagyon sokáig gondolt a megfoghatatlan angyalra, akinek lépte nyomán minden szép lett, és jó, és amikor őrá gondolt, a leghidegebb éjben se fázott.

[ Szerkesztve ]

Madarat tolláról, embert desktopjáról. | Inni és inni adni. | Ellopták az alisok a tankot. | Az igazi tuningos Prescott kávét iszik. - all by szablya | "Igazat az igazaknak, zárják be a hazugokat!" \m/