Nem boldogító ilyet mondani, de ez veszett ügynek tűnik. Egy mentálisan már kevésbé rugalmas (és ez még romolhat is), a dologtól vonakodó alanyt próbálsz rávenni arra, hogy a világ egyik legalkalmatlanabb kezelőfelületén* ugorjon fejest a digitális mindennapokba. Először nyugodtabb és könnyebben kezelhető környezetben, mint mondjuk egy nagy TV-re kapcsolt PC kellene megismerkednie az elektronikus ügyintézés csínjával-bínjával és csak ezután megpróbálni átterelni mobiltelefonra. Úgy talán kisebb lesz a megrázkódtatás. Rengeteg időt felemészt és sok türelmet kíván mindkét fél részéről. Minden egyes új dolog után amit elsajátít még hosszan támogatnod kell a jelenléteddel és dicséreteiddel ezeknek a feladatoknak az elvégzésénél. Érdemes a gyakorlatra szorítkoznod és nem megpróbálni elmagyarázni az elméletet, mert azzal valószínűleg csak összezavarnád. Ennek persze hátulütője, hogy így hosszabb időbe telik, amíg készen áll az önálló tevékenységre és magasabb a későbbi támogatás igénye, mivel bármilyen a megszokottól eltérő helyzetben nem áll rendelkezésére az alkalmazkodáshoz szükséges tudás.

* Az. Kényelmetlen fogni és tartani, kicsi leolvasni a dolgokat ha kicsit is rossz a látásod és bizonytalan (pontatlan) az érintés alapú interakció. Neked is disznó sok erőfeszítésedbe és tanulásba került míg eljutottál a jártasságod és gyakorlatod szintjére, csak volt motivációd és nem számítod be a ráfordított időt (mert volt motivációd).