A kérdésre válaszolva, ami meglehetősen rövid: Nem, nincs jogunk ítélkezni mások élete felett.

Az, hogy Magyarországon nincsen visszatartó ereje a törvénynek és a büntetéseknek annak is köszönhető, hogy ilyen a kúltúránk. Sokan például azért vandálkodnak, mert tudják, hogy rosszat tesznek. Gyilkosság? Nagyon, nagyon kényes ügy. Nagyon sajnálatos és megrettentő hallani néha a hírekben, hogy pár ezer forintért mit tettek egyesekkel. Az ilyen emberek valójában fel sem fogják, hogy mit tesznek, hogy mekkora a bűnük és mennyire értékes egy ember élete. Nekik egyszerűen csak ember, aki gát a céljuk elérésében. Részeges gázolás? Felelőtlenség és mégtöbb szomorúság. A gyilkosok számomra is nagyon alantas emberek, ennek fényében akkor sincs joga senkinek elvenni a másik életét. Miután megtette, börtön. Persze úgy, hogy nincs szabadulási lehetőség. Se jó magaviselet, se egyéb kibúvó. Olyan, nincs, hogy megbánta. Majd a börtön megtanítja rá, hogy mekkora a bűne, ezzel a gondolattal fog ébredni minden áldott reggel. Legalábbis így kéne lennie.

Egyszer szobatársammal beszélgettünk erről, nem is olyan régen. Én mondtam neki, hogy ellenzem, nincs jogunk ilyesmire. Ő felhozta erre azt a példát, ami szinte mindenki rémálma, hogy mi történne, ha valaki megölni a szerelmem vagy egy családtagomat. Erre igazából nem lehet választ adni. Az akivel ez megtörténik, nem tudom, hogy így van-e, de hiszem, hogy olyan mélységes fájdalom költözik a lelkébe, melyre nincsen gyógyír, talán csak az idő. Erre nem megoldás az, hogy megölik a gyilkost, persze az sem, hogy börtönbe zárják. Nincs észszerű büntetés a hozzátartozók részéről. A törvény persze ítél, de a halálbüntetéssel szintén csak egy körforgásba lépteti a kivégzendő szeretteit, tehát az ő életüket is egy életre megkeseríti.

A vallásos oldalról pedig nem is beszélve!

Sianis