Lehúztam a szombathelyi Philips gyárban 7 évet, ebből kettőt szalag mellett. Katonai fegyelem, lélekölő monotónia 12 órában. Ha éppen nem volt beugró, az ember akár be is hugyozhatott. Az kizárt dolog volt, hogy valaki elhagyja a helyét. Ha valami miatt megállt a szalag, a magyar kisfőnökök az infarktus határán voltak. Ha 1-2 nyakkendős is megjelent, beszélni is tilos volt, a mellette ülőhöz sem szólhatott senki.
Szerencsére két év után szabadultam a rabszolgasorból. Átkerültem raktárba targoncára, ami nem volt egyszerű. Kb. ki kellett halnia valakinek, hogy oda lehessen kerülni. De sikerült, és álom meló volt a robothoz képest. A fizetésem is emelkedett, ráadásul a főnököm mindig egy nagy köteg teszkós jeggyel mászkált. Úgy osztogatta zsebből, mint a cukrot. Kicsit bent kellene maradni? 5 rugó. Pihenőnap bejönni? Nesze 10 rugó, csak ne reklámozd. És mivel valamilyen kiszállítás mindig csúszásban volt, a nejem nem győzte számolni a jegyeket. Emellett persze a túlóra hivatalosan is meg volt fizetve, nem is rosszul.
Aztán 2004-ben jöttek a kínaiak, és bezárták a gyárat. A szalagmeló része nem hiányzik. A hideg kiráz, ha arra a 2 év robotra gondolok. Akinek egy csöpp esze van, tanul valami hiányszakmát, mert az nem fehér embernek való.
Az ember mellé tolták darabokban a tv-t és egy ember rakta össze.
) Volt olyan műszak, amit kb. 100 kmről buszoztak szezonba az is szép, mikor 12 órás műszak mellett még van 3 óra utazás, olyankor nem nagyon kell beosztani mit csináljon az ember mikor hazaér melóból. A nappalos 12 óránál már csak az éjszakás 12 a jobb. (Ezért priceless a munkahely közelében lakni többek közözött, főleg, ha nem napi 8 órát kell dolgozni.)
