Köszönöm mindenkinek a reagálást.
Ez a projekt egy hatalmas tapasztalatszerzés volt. Már tudom mit nem csináltam jól, mit nem kellett volna megtenni, megvenni.
Javítanám az előző hozzászólásom, a gyalu Parkside, nem Strauss.
Ha már kézigép teszthez írogatok, pár megjegyzés a gépekről.
Amivel tökéletesen elégedett voltam az a gyalu. Főleg mikor már tudtam is használni, mert előtte sose volt a kezemben gyalu. Ahogy kivettem a dobozból úgy használtam, semmit nem kellett vacakolni vele.
A dekopír fűrészt meg se kellett volna venni, mert alig használtam, és akkor sem volt tökéletes. Már az ismerkedős próbavágásoknál látszottak a gondok. 5 centis anyagban nem tudta tartani a vágás síkját, és érezhetően van egy pár fokos félrehúzása, egyenes vágásnál kicsit szögben kellett tartani a vágás irányához képest. Egy jobb fűrészlappal a síktartás megoldódhatott volna, de a félrehúzást nem lehet orvosolni, de az nem teszi használhatatlanná. Végül az történt, hogy rájöttem a kézi körfűrésszel szebben, gyorsabban, pontosabban tudtam dolgozni.
De a kézi fűrészen is érződött az olcsóságból eredő pontatlanság. Ha koppanásig kihajtottam a fűrészlapot, az elméletben 90 fokban áll a talphoz képest. Gyakorlatilag meg 93 fok volt, ez is kibukott az első próbavágásnál. De ezt kis beállítással orvosolni lehetett ( milyen jó, hogy vettem derékszöget). A fűrészen levő szögbeosztást sem használtam, ez miatt. Ha 45 fokos szöget akartam, egy iskolai háromszög vonalzó volt a beállító referencia 😀. Ezen kívül öröm volt vele dolgozni. Szépen vágott, és a lágyindítás is tetszett. Egy kisméretű raklapot átalakítottam, és belerakva a körfűrészt, már kész is volt az asztali körfűrész. Olyan lelkes lettem tőle, hogy a végén már apácarácsot is csináltam, 8 mm szeletekre aprítottam egy colos deszkát.