Az állami támogatás majdnem mindig (ha pénzbeli) kontraproduktív. Ugyanis van egy nagyon fontos vetülete. Sosem tudod meg, egy cég azért sikeres-e mert államilag támogatva van, vagy megállna-e saját lábán. Lásd a példát a nagy hazai - állítólag világsikeres - cégekre. Ahogy rendszerváltás lett, mentek a lecsóba.

Ezért találták fel a hitelt, ami gyakorlatilag beindította a fejlett gazdaságot a világban. Azt vissza kell fizetni, szigorúan piaci kamatok mellett. Ugyanis egy nyereséges cég vissza tudja fizetni.

A nyugati piac (ugye az állam minimális, szinte 0 szerepe) cégei ezt vért verítéket izzadva tapasztalták meg, épp ezért működőképesek legtöbbször.

Az államnak az a szerepe, hogy átlátható, érthető törvényeket hozzon, megteremtse a jogbiztonságot, és "kineveljen" egy fogyasztói társadalmat jólétben. Bármilyen rosszul is hangzik ez a fogyasztói társadalom, de ettől működünk.
De ha nincs fizetőképes kereslet (rossz az állam, nincs jogrend, szegények az emberek, kicsik a fizetések, kontraszelekció van, nem élnek jól a népek) akkor nincs piac sem.

Kína ezt úgy kerülte meg, hogy azt gondolta a saját piacképtelen és demokrácia valamint piacellenes belső viszonyai mellett majd jól megszedi magát a külhoni működő piacokon, erőből. Kihasználva azok (olyan, amilyen, de valamennyire létező) viszonylagos törvényszerűségeit, működőképességét, valódi nyereség realizáló képességét.

És otthon pedig továbbra is kommunista, tojik a saját népére, annak jólétére, a környezetre a jogrendre.

Hát ez ezért, na.