Ez biztos valami primitív dolog - a DNS-molekuláinkban rejtőző legősibb vágyak kiélése. Elődeink több százezer évet töltöttek a fa tetején. Ezért van az, hogy egy vén tölgyfa villás ágán üldögélve olyan otthonos érzés tölti el az embert. A megelégedés, a valahová tartozás érzése. Gyerekkorunkban felmászunk jó magasra, oda, ahová a szülők már nem másznak utánunk, legfeljebb legtitkosabb vágyaikban. 
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/
