Voltam már magányos korábban, de az eléggé más. Többé-kevésbé egyedül vagyok, az kétségtelen, de nem vagyok magányos. 
Azt gondolom, hogy csak az lehet magányos, aki nem tud mit kezdeni magával és az életével, amikor egyedül van. Én egy percig sem unatkozom, pedig nem pörgök, mint a búgócsiga.
Mindig van mit csinálnom és mindig azt, amihez éppen kedvem van, legyen az egy jó könyv, vagy akár egy kis házimunka.
Ugyanakkor mindig tudok beszélni valakivel, ha éppen beszélgetni szeretnék.
Egy jóbarátom is felhívta a figyelmemet rá, hogy kicsit negatívnak tűnik a vers, pedig nem annak szántam. Inkább csak olyan elmélkedős hangulatom volt, de semmiképp sem negatív.
"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)
