Olvasgattam itt a hsz-okat, hát van egy-két érdekes felfogású emberke a földön, de persze ez mindenki magánügye, egészen addíg amíg gyereke nem lesz és az ő hülyesége miatt szegény gyerek issza majd meg a levét.
Ez az ivás/cigizés dolog ilyen 16-17 éves korig csakis a nevelésen múlik. Nekem soha nem tiltották meg hogy ne igyak, vagy cigizzek, mégis úgy gondolom feltudtam mérni a helyzetet, és nagyon sokáig nem éltem ilyesmivel. Aztán volt egy időszak 18 után, hogy kicsit gyakrabban (kb 3-4 havonta egyszer) feltöltöttünk a garatra barátokkal. Egyszerűen jólesett szórakozni, röhögcsélni önfeledten.
Ez tartott kb. 20 éves koromig. Utána pedig már erre sem volt szükségem, boldog voltam ennélkül is, és ehhez a boldogsághoz hozzájárult egy felejthetetlen személy.
Én a menőségi faktort sosem abban mértem hogy ki mennyit iszik, meg cigizik, rengeteget b@szogattak hogy mekkora láma vagyok, de én csak röhögtem. Ez megint nevelés kérdése hogy kinek mi a menő. Megvetettem azokat akik másnap a lehányt meg összecseszett ruhájukat mosogatták osztálykiráduláson.
Most 23 évesen ott tartok hogy kb évente 2-3 alkalommal eliszogatok baráti társaságban egy éjszakán át. Kevesebbet éltem volna mint azok akik ezt hetente játszák el? Nemhiszem. Kimaradtam valamiből? Ismét nem.
Mondjam el hogy mi van azokkal az emberekkel akik annó lelámáztak? Mekkora királyok most? Hol tartanak az életben?
Félreértés ne essék nem azt akarom mondani hogy mindenkiből egy haszontalan ember lesz aki hetente nekiáll inni tizenéves korában. MERT NEM ÍGY VAN. Csak az ESÉLY sokkal nagyobb rá.
Volt itt egy HSZ.- amiben olvastam hogy nemegy példa van arra hogy a kis meghunyánszkodó nemivós, "láma" emberekből milyen atom pasi/csaj lett 2x éves korára. Igen én is ezt látom. Nem is kevés ilyen van.
Én igazából szüleimnek köszönhetem hogy jól neveltek. Erről szól az egész. Főként 14 éves korban.
"It is not the strongest of the species that survives, nor the most intelligent that survives. It is the one that is most adaptable to change."