Engedelmetekkel leírnám az én esetemet. Jelen pillanatban 20 éves főiskolás hallgató vagyok. Sokáig hírét se láttam a ciginek, alkoholnak. Még középiskolás koromban, olyan 16 évesen lehetett az, hogy beültünk a kollégistákkal valami csehóba. Kortyoltunk ezt, azt, mindenki feloldódott, egy jót beszélgettünk. Amikor indultunk haza, kicsit megszédültem, de semmi komoly. Egész idő alatt jól éreztük magunkat. Azt mondom, ennyi káros dolog mellett (szívjuk ezt a friss szmogot, adalékanyagok, stb) 1-2 pohár itóka nem oszt, nem szoroz.

Manapság, szintén kollégista főiskolásként hetente megvan az a 3-4 söröcske. De okosan!
Semmi csúszómászó buli. Egyszerűen jólesik, főleg akkor, ha gondolunk egyet, ismerősök szólnak, hogy "este egy pofa sör?" Én mindig benne vagyok. Igaz, már egyszer összeszámoltam, hogy ha azt a pénzt, amit elsöröztem eltettem volna másra, már vehettem volna magamnak rajta telefont/laptopot/ruhát, bármit. A helyzet viszont az, hogy megvagyok laptop nélkül is, viszont elmondhatom, hogy vannak barátaim. Aki ismeri az érzést, hogy beül az a tényleg jól összerázódott társaság valahová és megiszik pár sört, csocsózgatnak, dartsoznak, annak nem kell magyarázni, miről van szó. A hangulat. Majd ha családom lesz, nem hinném, hogy ennyi időm lesz "lógni" mint most. A hangulatra utazok, mindenképp.

Nézzük; dohányzás. Nos, ez a része az életnek engem sokáig elkerült, kibírtam a középiskolát is cigi nélkül, büszke is voltam rá. Ma sem dohányzom, nekem nem hiányzik, szerintem büdös is. De hát, valagy csak kipróbálta az ember. Ha úgy van, hogy lecsúszik 2-3 sör, akkor bizony a friss levegőn jól esik rá egy cigi. Ellazít, mosolygok, jó érzés. Megint csak a hangulat.

Ütősebb piálás része; húh, na ilyen már régen volt, pár hónappal ezelőtt. Ez a fősuli olyan dolog, hogy itt aztán többet bulizik az ember mint egész életében együttvéve. Van úgy, hogy megszalad egy kicsit és akkor... na jó, a részleteket mindenki ismeri
Viszont, hogy ne rugaszkodjak nagyon el a hangulat részétől sem, ebben az "opcióban" az a lényeg, hogy a buli eszméletlen jó (étrsd. voltam már 1 szál kólával a kezemben is bulizni, hát nem bírtam 1 óránál tovább). A hazaút már necces, a jól ismert "teleportálás" a legjobb kimenetel. Következő nap a bulifotókat nézegetni - hát az különösen egy élmény. A tipikus "júúúúúj te" "ááá" "asssssszzzzta" "khmmrrr " egyszóval lehet rajtuk borulni alaposan.

Drog soha, van ismerősöm, akinek sikerül lejönni róla, ő is óva int tőle mindenkit.

A cikkírónak üzenném, hogy ne aggódj, leszel te is húsz, eljönnek még a szép diákévek. De azok tényleg olyanok lesznek, hogy megemlegeted. Viszont ez csak akkor lesz így, ha te is úgy akarod!

Tudjátok, egy koedukált kollégiumban nehéz az élet. Mármint úgy értem, hogy nekem már rendesen ki kell osonnom a szobámból, mert már ugyanazon szintről, ahol lakom, több barátnőm is volt/van és hú hát vannak érdekes szituációk. De egyszer vége lesz a sulinak, és bizony én nem arra akarok emlékezni, hogy véresre tanultam az agyam.

Hm. Bocs, egy kicsit már off lett a vége, de még annyit fűznék hozzá, hogy a nagy többség kultúrált ember (még a ribik is!) ők már nem menőzésből cigiznek, hanem függőségből. De hát kit érdekel? Magát teszi tönkre.

Az EMO-t ki lehet nőni. Kinövi az ember. Idővel.