Piti kis életet élt. Szolgálta férjét szívbéli szeretettel, amely természetesen kölcsönös volt. Aztán életet adott anyámnak, így megszülethettem én is.

Nos, nagyanyám imádta hallgatni nagyapám trombitán előadott művészetét. Persze, kardnyelő volt, de a vándorcirkusz világában mindenkinek értenie kell mindenhez.

Hogy el ne térjek attól, amit mondani akartam.
Valami hegygerincen táborozott a cirkusz. Nagyapám kibattyogott a meredély szélére, szájához emelte a trombitát, és belefújta szerelmét, bánatát, minden érzelmét.
Nagyanyám szemében könnyek csillogtak, mindahányszor ezt elmesélte.
Amit pedig az öreg fújt, az nem más, mint a "Krasznahorka büszke vára".

Soha nem hallottam még. Most rákerestem, csak szöveget találok.

Hogy ez miért épp most lett ilyen fontos? Fogalmam sincs. Talán túl sok veszteségem van az utóbbi időben. Talán gyógyír lehetne, ha meghallanám nagyanyám kedvencét.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)