A régi érvek, miszerint a férfi ha félredug, dicsőség, sőt lételeme, amíg a nő otthon tisztán egyedül megfőzve kimosva várja.
Nagyon sok nő, asszony félrement, és megy is most is, ha ezt nem sínyli meg a kapcsolat, akkor miért ne?
Az ember, mint faj, nem monogám, ez egészen biztos így van, én véleményem szerint az egyház bábáskodása tette ezt hatályon kívülre, ettől még maga az egyén poligám típusjegyeket mutat, és ha hagyják így is él.
Viszont, ez egyáltalán nem zárja ki a faj fenntartását, sőt pozitív hatással van.
Az agyba bedarált szlogenekkel már komoly bajok vannak, mint hűség, birtoklási kényszer.
Ezeket a paradoxonokat simán rövidre lehet zárni egy huszárvágással, miszerint mindenki ott, akkor és azzal és annyiszor dug, ahányszor kedve tartja, DE ezt nem viszi haza, mert otthon a lelki társa, a támasza, aki őt megérti, akivel jó,akit szeret, az várja, és ne is tudjon róla hogy volt egy laza kettyintés.
Valamint, a nőt nem nézik sok kapcsolatba nőnek. Nem rögtön az elején, akkor még dúl a szex, persze hogy ez női mivoltát erősíti, hiszen megkívánják.
Az évek múltán ez kissé alábbhagy, valamint el-eltűnedezik a házi használatból a szeretet, a tisztelet, az őszinteség, az alázat, az idő ráfordítás a másikra.. Ilyenkor egy 'faszkörhintázás' visszaadja a nőnek ideig-óráig, hogy ő még bizony nő, mert ez a procedúra (általában) kedvekedést, udvarlást, rég át nem élt romantikát is jelent.
Az már az adott helyzeten, egyénen múlik, hogy egy ilyen után hazamegy, és boldog, és talán ez átlendíti az otthoni kapcsolatot is a hullámvölgyön, vagy kilép az eddigi életéből, és stabil faszkörhintássá válik, ez persze az öregedés közeledtével nem tartható örökké, és kiégve arra gondol, inkább otthon kellett volna maradni 5-10-15 évvel ezelőtt.