Nem tényleg nem vagyok képben

Nincs ezzel semmi baj, csak akkor nem kellene ennyi marhaságot ex catedra kijelenteni. Próbálok néhány dolgot megvilágítani.
Előrebocsátom, hogy mindig is utáltam a disznóvágást. Kiskorom óta mentünk segíteni a nagyszülőknek ilyenkor. Hideg volt, büdös volt, ráadásul nem is szerettem az ilyenkor frissiben készülő kajákat (a karajt igen, de azt jellemzően nem vágáskor készítik el).
Miért kell ennyi ember? Rendkívül egyszerű. A hagyományos módszerrel egy ember nem bír levágni egy disznót. Lehet nézni szuperhősös filmeket, meg ugyebár Sandokan is elbírt egy tigrissel teljesen egyedül, de attól még nem ez a valóság. Azt a disznót le kell(ett) fogni.
Sajnálat kérdése. A nagyapám sokszor átment a szomszédba, amíg levágták az állatot. Nehezen engedte el, pedig nagon szerette a disznótorost. Amikor kívülállóként hallgatod, hogy visít, mindenki sajnálja (én is természetesen). De ha részt veszel benne, ha az a feladat, hogy le kell vágni, ehhez le kell fogni, oldalára dönteni stb., akkor már nem sajnálod. Mert míg visít, te küzdesz, birkózol vele, hogy a böllér le tudja szúrni. Ilyen egyszerű a dolog pszichológiája.
A gyerekek pedig azért nézik/nézték végig (régebben), hogy majd felnőttként tudják, hogy mit kell tenni. Köze sincs a vérszomjhoz.
Hja, a pia (amit fentebb említettek) általában rumos tea képében került a szervezetbe, rendkívül praktikus okokból: k*rva hideg van ám decemberben, ha több órát kint kell tölteni a szabad levegőn.
Ennyi.

"Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)