Igen említettem a diszkriminációs készséget, talán nevezhetjük ennek. Volt egy tanárnő Amerikában, aki egy kísérletet végzett el a harmadikos osztályában. A lényeg az volt, hogy a gyerekeket két csoportra osztotta. Az egyik csoport lett a kék szeműeké a másik a barnaszenűek. És kinevezte a kék szeműeket a jobbaknak, okosabbaknak, szebbeknek stb... Tehát felsőbbrendűek lettek. És megfigyelte, hogy az addig egymással jóban lévő diákjai elkezdtek rivalizálni. A kékek lenézték a barnaszenűeket, csúfolták őket, sőt tettlegességig is fajult a dolog. Másnap viszont váltott ekkor a barnák lettek a kiválasztottak és a kék szeműek az alacsonyabb rendűek. Noha a barna szeműek tudták hogy ők milyen atrocitásokat kaptak, és hogy ez mennyire rossz volt nekik, de a felsőrendűség érzetétől megrészegülten ugyan úgy jártak el, mint előzőnap a kék szeműek csoportja. Ezért én nem tartom kizártnak egyfajta ösztönszerű viselkedésnek a diszkriminációt, bár ugye értelmes gondolkodni képes lények vagyunk túl kéne ezen lépni.

Kicsit messzebb vizekre elkalandozva a Ruandai népirtásnak is valahol itt keresendő a gyökere. Ugye a hutuk és a tuszik. Régen egy nép voltak, csak mesterségesen két népre lettek osztva, és a hutuk elnyomták a tuszikat, végül tudjuk hová fajultak a dolgok.

[ Szerkesztve ]

"You said you'd always be there for me.... but you're not..."