Voltam pár állás interjún az elmúlt hónapokban. Némelyik egész komoly volt. De a 3-4-ből egy méltatott arra hogy felhívjon és közölje hogy nem tartanak rám igényt. És ez nagy szó mert legalább erre vették a fáradságot. Holnap is megyek interjúra. Őszintén mondom, tisztában vagyok vele hogy lépni kéne, de minek? Se barátom aki támogatna a célban, se barátnőm. Tudom szar duma ez, de most így érzem.
Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.
