Hasonló cipőben jártam (már nem érzem úgy, hogy járok) én is 1hónappal ezelőtt, nagyon szerelmes voltam az egyik volt osztálytársamba, legjobb barátok lettünk, de én úgy vettem észre, hogy többet akar, aztán amikor rákérdeztem....akkor határozottan nem-et mondott. Szándékosan elhidegültem tőle, nem beszélgettem/találkoztam vele.
Aztán egy aranyos félreértésből kiírtam MSN-re a nevem mellé két szív közé egy becenevet (ami hozzáteszem fiúé és padtársamé, a helyzet bonyolult), de csak a poén kedvéért, hogy idegesítsem a padtársamat....na inkább leírom a szitut mert így még melegnek néz valaki .
Szóval padtársam Zsolti, MSN-en Zsola a neve....egyik naiv osztálytársunk (Edit) odament hozzá és megkérdezte, hogy "-Zsolti...a Zsola az a Mazsolából ered?" Erre mit sírva nevettünk meg ilyenek, hazajöttem kiírtam MSN-re hogy (L)Mazsi(L)csak hogy szívassam havert . kb ennyi
Na szóval a már említett lány feljön MSN-re, kiírása hogy nem érzi magát jól....rámír a szokásos alibidumával, aztán rákérdez, hogy mi az a szívecske....vázolom neki a helyzetet....és még be is nyögi, hogy mennyre megkönnyebbbült...a kiírását pedig átírja mostmár hogy "jól érzi magát"...na most erre mit gondoljon az ember? Szarul érzi magát ha valaki mást szeretnék, de ő meg nemet mondott.
Persze mostmár nem akarok tőle semmit, engem egyszer lehet átvágni, utána nem veszem emberszámba a másikat...ő ezt eljátszotta így járt. Nem érdemel meg Engem, ez a felfogás segített, hogy ne zuhanjak komoly depresszióba az eset után. Van még egy másik írás is most a címlapon, ahol vitatják a fórumban, hogy a jó embereknek csak szenvedés jut, a sok rossz miatt....én nem leszek rossz ember, de olyan jó sem mint eddig, mert Boldog akarok lenni, és hiába leszek aranyos/segítőkész/jó a másikhoz, ha ő csak fájdalmat okoz nekem, akkor nem éri meg. Önzőnek kell lenni...persze adott esetben mindennél többet adnék olyas valakiért, akitől látom a viszonzást .
A legfontosabb, hogy NEM szabad leragadni egy lánynál....nagyon sokszor voltam szerelmes, azt hittem ha nem jön össze nincs tovább, vége mindennek....aztán idővel túltettem magam rajta/uk, pedig én igencsak az érzékenyebb férfifajtából való vagyok.
Idővel úgyis eljön majd egy olyan valaki, aki tudja értékelni az előnyeimet, és megtűri a hibáimat, én pedig ugyanígy fogok viszonulni majd hozzá...mert akkor megérdemeljük egymást. Az egyoldalú kapcsolatoknak pedig nincs értelme, ha ő nem érez ugyanúgy, akkor a "másik" miatt nem érdemes szenvedni.