Egyetértek a többi hozzászólóval, szerintem is egy teljesen értelmetlen őskövület a magázódás. Soha nem éreztem magam "tisztelve" amiatt, hogy magáznak és én sem azért magáztam valakit mert tiszteltem az illetőt, hanem mert tudtam, hogy egy begyöpösödött f**z aki elvárja. Ezt már gyerekként is pont így gondoltam évtizedekkel ezelőtt. A legfurcsább, hogy apám még a szüleit is magázta, mert akkoriban ez volt a szokás. Azon kívül, hogy körülményesebbé teszi a kommunikációt az égegyadta világon semmi értelme nincs a magázásnak.
Ennél már csak a "tetszik"-ezés a bénább, amit rendszerint a gyerekektől szoktak elvárni az idősebb nénik és bácsik. 
Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.
