Nem értek egyet.
Szerintem a streaming felszabadította a filmipart.
Előtte mi volt?
Vagy 100 percbe kellet belesűríteni a történetet (mozi), vagy a hagyományos tv sorozatoknál ratyi költségvetésből minden epizódot kötelező cliffhangerrel kellet zárni, mert ha csak minimálisat csökkent is a nézettség, akkor átrakták a szombat du 4 órás idősávba, majd kaszálták az egészet akár évad közben is.
Azzal, hogy a Netflix egyben kirakta a teljes évadokat paradigmaváltást kényszerített az iparágra és kiszélesítette a filmkészítők eszköztárát: ma nagyobb történetíveken dolgozhatnak és nem kell az egyes epizódok nézettségén parázniuk, belefér egy-egy nyugisabb rész, amiben elmélyülhetnek a karakterépítésben, stb.
Az eredmény: a tehetségesebb filmkészítők átnyergeltek a sorozatokra, és a sorozatok minősége drasztikusan emelkedett. Persze ahogy nő a kínálat, úgy nyilván több a gagyi is, de összességében sokat nyertünk ezzel a váltással.
A túl sok streaming szolgáltatót persze lehetetlen eltartani, de közben rengeteg pénzt tolnak a saját tartalom gyártásába. Mivel a piac még mindig képlékeny és javában zajlik a kiszorítósdi, jóval nagyobb kockázatokat vállalnak, ami sokkal több kreatív kísérletezésnek is lehetőséget teremt. (Pl. a hagyományos TV érában el tudtad volna képzelni egy Amazonról, hogy olyan sorozatba tol (száz)milliókat, mint a The Boys?)
Ahogy a Warner-Discovery összeolvadáshoz hasonlóan tisztul a piac és lesz egyre kevesebb szereplő, úgy lesz ugyan egyre kényelmesebb az előfizetés, de úgy fog csökkenni a kockázatvállalási kedv is.
Nem csodálkoznék, ha majd a 2015-2030 közötti időszakra a filmgyártás egyik aranykorszakaként emlékeznének.