Akkor nem volna ennyi drámai végkifejletű, vagy útközben pityeregtető film sem, és az IMDB listáját sem a drámák vezetnék. (Az animékről nem is szólva, a legjobb darabok egyenest kicsinálják az embert.)
Ofkórz, nem általánosítottam, de sok ember van így ezzel, még ha nem is tudatosan.
És épp ezért nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a magány/félelem/szomorúság stb. egyértelműen és kifejezetten rossz, mert lehet, hogy neked az, de más másként éli meg ugyanazt. Negatív érzések, de sokan sok esetben egyenest keresik. Persze boldog élet az, ahol csak a filmekben találkozunk velük, de ilyen talán nincs is. 
[ Szerkesztve ]
