2 verziót szoktam látni, mindkettő súlyos:
- feleség irigy*, mert neki nincs meg az a szenvedélye, ami a párjának megvan, választáskor - az extra önbizalom-elvárás mellett - a másikból akarta pótolni az önmagából hiányzó szenvedély ízét, 200%-on megkövetelve azt a férfiban, sokszor nem tudatosan - ez sosem működött. Működőnek hiszik, de érdemben behajthatatlan a másikon az efféle hiány.
*nem a jó fajta, érett személyiséget tükröző "hogyan tudnám én is elérni"-irigység, hanem a nem egyszer burkolt utálatba, destruktivitásba forduló
- szabályosan lenézi, szánja a másik hobbiját, ha úgy tetszik bizonyos értelemben origóját, a másikat magát is - ha ilyen jelnek akár csak szikráját is tapasztaljuk, ne bagatelizáljuk el, nem érdemes szőnyeg alá söpörni azt, mikor egyik fél a választottja lényegiségével nincs kibékülve - és számomra érthetetlen is, hogyan működhet így bármi hosszú távon. A jelenség maga is érthetetlen, következhet az 1. pontból is, de ha valakinek van több gondolata ebben, az leírhatná, megvilágítandó.
Gyakran megfigyelhető, hogy a lánygyermekeknek, fiatal nőknek egyszerűen nincs hobbijuk, passziójuk. Nem épül be, nem alakul ki, nem értik, s mint idegen, nem értendőt, elutasítják, bírálják, alapból. Marad a pletyi, meg a hülyeség. Ez is egy indítóok ilyen esetben. Ha úgy tetszik, társadalmi kérdés.
S szerintem ide kapcsolódik még a végtelenül elcseszett sodródás intézménye is. Kérők jönnek, kérők mennek, mindig csak ki kell választani az épp begördülő szerelvényt, rámutatni, mint a vonatállomáson. szerk.: Ars poeticává is választják sokszor a sodródást, mint olyat. Ha nem alakul ki önismeret, hiányok, szenvedélyek, küzdelmek, feldolgozás, kiskori becsípődések mentén, ha mindig csak renyhe mutatóujj-lendítéssel választ, az életben, bármit vagy hagyja, hogy helyette válasszanak, akkor például egy ilyen kérdéskör lesz a vége.
Biztosan lesz itt, aki magára vagy párjára akarja venni önérzetből a fentieket, holott amúgy egyáltalán nem inge a valóságban. Vagy talán mégis, ha megszólítva érzi magát. Peace van és gondolatmegosztás, építő jelleg, diskurzus.
[ Szerkesztve ]
