Ez szerintem nehéz kérdés!

Egy Informatikai szolgáltató Kft-nél dolgozok, és van szervizes rész is.
Múltkor pont egy MSI P7N SLI Platinum alaplapot hoztak vissza, mert tönkre ment.
Kolléga mondta is, hogy ilyen fél Kg bizsuval ellátott szutykot sem venne és van is benne valami.
A valóságban ezek a 60-100k HUF-os drága lapok szinte semmivel nem tudnak többet és nem is megbízhatóbbak, mint az olcsóbb lapok, sőt.
A túl sok alkatrész a megbízhatóság rovására megy.
A több fázissal a feszültség ingadozást akarják kiküszöbölni, de minél több tranzisztor van, annál nagyobb az esélye, hogy valamelyik gyári hibás, vagy tönkre megy.
Az Intel gyári alaplapjai nagyon megbízhatóak, rengeteg cég keresi őket. Tartósak, éveken át üzemelnek. Még sincs rajtuk 32+8 fázis.

Tehát a legtöbb ilyen megjegyzés csak PR fogás a termék dobozán.
Ráadásul a véleményünk is az (és itt hozzá kell tennem, hogy 30-50 éves kor közötti emberekről beszélünk), hogy sok esetben hülyeség a tuning is.
Egyrészt a stabilitás oltárán áldozunk fel mindent. Másrészt, sokszor elkölt az ember + 20k alaplapra, +10-15k memóriára, +10-20k tápra, +10-20k megfelelő hűtésre, +10-30k megfelelő házra, mégha ezekből nem is mindre ennyit, de sokkal többet érne vele, ha +20k-val drágább CPU-t venne, és ezeket megspórolná.

Persze régen én is elszórakoztam a tuninggal, jó is volt időtöltésnek, de ma már nem látom értelmét. Se időm, se kedvem nincs hozzá. Ráadásul a stabilitás munka esetében mindennél fontosabb, még akkor is, ha néha játszom a géppel.

Az alaplapokhoz visszatérve:
az Intelnél is találsz 25-35k HUF között FireWire-rel ellátott, D-Sub, DVI, HDMI, DP port, USB3, eSATA, SATA 3 és egyéb nyalánkságokat, mégsem kell horror összeget fizetni.

Mióta a memória vezérlő nincs az északi hídban, még olyan hatalmas hűtés sem kell a chipre. Szóval nem feltétlenül jobbak ezek a nagyon drága lapok.