A menhely honlapjáról töltöttem le Buksi fotóját. Ő volt az, aki állandóan a cipőim elé rakta a labdát és szenvedélyesen ugatta. Amint elrúgtam, hozta vissza. Van egy olyan érzésem, hogy ha egyszer leállnék vele labdázni, én fáradnék ki hamarább. Pedig Buksi egy kutya aggastyán, kb. 15 éves.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Valamit nem jól csinálsz. Inkább töltődnie kéne érzelmi energia szintednek, mint kimerülni.
Adsz, csak kérdés, hogy elfogadni tudsz-e.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Semmi gond. Visszatért a normális szintre az érzelmi energiám.
Az a baj, hogy a menhelyen túl sok a sóvárgó lélek, hiszen a kutyáknak és van lelke. Ezt még egy olyan sok érzelmi energiával rendelkező ember se győzi egyszerre kezelni, mint én.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Szerintem a sajnálat uralkodik el rajtad, ezért érzed úgy, hogy érzelmileg kimerülsz.
Ha odafigyelsz, érezned kell a kutyákból áradó önzetlen szeretetet. Már csak az a kérdés, hogy a sajnálat tölti ki teljesen a lelked, vagy hagysz egy kis helyet a szeretetüknek is.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Nincs bennem negatív élmény nyom. Egyszerűen kimerített a túl sok inger. A kutyák csaholása, könyörgése, reménykedése. Tényleg hihetetlen volt, hogy a legtöbbje farok csóválva várta, hogy végre foglalkozzanak vele. A több mint 200 kutya közül a legtöbb barátságos, és csak kevés "veszélyes" egyed van. Ők is csak azért veszélyesek, mert nem lettek szocializálva és félelmükben támadnak.

Az ölemben összegömbölyödött keverék kölyök nagyon aranyos volt, akár egy macska pont úgy élvezte a helyzetet.

Ha az ember picit is tudja enyhíteni egy másik élőlény bánatát, már nem élt hiába.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Pofijára van írva hogy
"What... the... FUCK IS THAT?!"

Utolsó mondatod "lájkolandó"! Buksi meg egy tündérvirág így első ránézésre. Kiskoromban mindig a "szép" fajtatiszta kutyákat csodáltam, majd eltelt pár év, és egy igazi, belevaló, tökös kis ágrólszakadt eb került hozzánk, akiben nagyon sok örömet leltünk, és mióta elment közülünk, nagy űrt és sok fájdalmat hagyott maga után. Pedig csak egy kis kócos, törött lábú kutyus volt, de nekünk a legszebb. És azóta csak olyanra vágyok, aki "mosolyogva" (mert ezt ők is tudják) vár reggel és este, amikor megjövök, aki kócosan, büdösen, esetlenül okoz boldog perceket, pedig nincs elit pedigréje!