Azzal, hogy a jelen zenéje egyre igénytelenebb, azzal egyetértek. Azzal, hogy a rock 69 után egyre primitívebb és ócskább lett, azzal már nem. Legalábbis nem ilyen ex chatedra kijelentés formájában.
A Deep Purple-nek 1970-ben jelent meg pl.a Concertoo For Group and Orchestra. Addig is, de utána is jóformán példátlan volt az ilyen vállalkozás: hard rock zenekar és szimfonikus nagyzenekar. Legalábbis nem úgy, hogy nem a saját számaikat kísértették nagyzenekarral - lásd Metallica - hanem az egész művet az utolsó kottafejig megírták a teljes zenekarra.
Kivétel a komoly klasszikus zenei tudással rendelkező gitárvirtuóz, Y. J. Malmsteen, aki a Prágai Filharmonikusokkal együtt készített lemezt, amelyben nem csak a saját, korábbi heavy metal zenéjéhez rittyentett nagyzenekari kíséretet, hanem új, klasszikus hangzású darabokat írt. Csak - Beethowenékkel ellentétben - a szerző nem zongorán, hanem elekromos, vagy elektroakusztikus gitáron játszott.
De példának vehetném az újgenerációs sztárzenekarok közül pl. a Dire Straits-et. Mark Knopfler különleges, addig nem alkalmazott barokkos hangzású gitárjátékkal írta be nevét a 20. század rockzenéjébe. A Brohers in Arms nagylemez gyakorlatilag az együttes lemezeinek csúcspontját jelentette mind szimfonikus nagyzenekarokat idéző hangzásvilágával, mind a szövegek színvonalaival.
"Most a nap a pokolban van,
s a hold magasan jár.
Engedd, hogy elbúcsúzzak,
minden embert elér a halál.
De meg van írva a csillagok fényében
s a tenyered minden vonalában,
hogy bolond dolog háborúzni
a bajtársakkal."
Kíváncsi vagyok, az általad idézett két szerző erre a számra hogyan húzná rá az egyre igénytelenebbé váló rockzenét, illetve a hatalmi elit manipulatív törekvései c. kaptafát.
De példálódzhatnék Stinggel is, a szólókarrierjében "elkövetett" számok dallamával és szövegével, Shape of my heart, How fragile we are stb.
Az ilyen szövegekre mit mondana Dr. Day (már a neve is egy felvett pózt sejtet, nyilván nem a Dr. Nap családnévvel született bele a világba) erre, amit sajna fejből nagyon pontatlanul tudok idézni, a könyvet meg nincs most időm előkotorni:
Kalapom szegélye rejti dúvad szemem
mert bűnös az arcom,
de papé két kezem.
Nem láthatsz, nem hallod lépteimet,
csak ha hold ül a Bourbon Street felett.
manipulatív... ehhh
Annak idején Vikidálék, a Dinamit együttessel pl. nagy valószínűséggel államilag finanszírozott együttes volt, a szövegeikkel egyértelműen az akkori regnumot szolgálták ki.

Az igénytelenség a diszkók hangzásvilágára jellemző; meg nagyon élvezem, amikor az úttesten gördülő személygépkocsiból kasznitrepesztően szól a dallamtalan osztinátó: dur-durr-durr-durr (tuc-tuc).
Azt nem vitatom, hogy ezeknek a zenei inzultusoknak a maguk dallamtalan, primitív ritmus lüktetésével van tudatmódosító hatásuk.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek