a dohányzás szerencsére nem egyenlő a cigivel. a cigit személy szerint az egyik legkevésbé kultúrált dohányzási formának érzem. a kitalálásakor a gyorsan, kényelmesen, olcsón előállíthatóság és fogyaszthatóságon volt a hangsúly. nem kell hozzá a gyufán/öngyuszin kívül semmi, készen van, rá lehet pöffenteni, és legalább büdös, ha nem elég, hogy káros.

egy fokkal kultúráltabb a szivar, mert bár büdösebb, azt csak úgy az utcán nem veszi elő az ember, hogy no most akkor jól rágyújtok. annak a végét le kell vágni (kevésbé kultúrált esetben harapni), és nem tüdőzi le az ember.

még kultúráltabb, bár már külön eszközt igényel a pipázás. ez számomra már kezd közeledni a szertartáshoz. olyan nem nagyon van, hogy elszívok 5 perc alatt egy tömés pipát. ahoz le kell ülni, kultúráltan megtömni a pipát, meggyújtani, elszívás után kitisztítani, stb. ráadásul a minőségi, ízesített dohányok meszebbről nem is olyan büdösek.

az eddig felsorolt dolgokkal nem élek.

ami nálam a dohányzás határmezsgyéje, és igen közel áll a kultúráltsághoz, az a vízipipa (amiben az első í hosszú, mint megtudtam). ehez le kell ülni, egy ember 1 tömést magában nem tud rendesen elszívni, tehát társaság kell. ha már társaság van, akkor lehet beszélgetni, sütögetni, kávézni, sörözni... együtt lenni. itt a pipa egy társasági eszköz, a benne melegedő (nem égő!) dohány pedig mellékes kiegészítője az eszköznek, nem pedig az egészségrombolás okozója. különösen, hogy a dohányzás ezen formájával igen kevés káros anyag jut a szervezetbe. jut, de nem annyi, és nem olyan intenzitással, mint egy ciginél. ráadásul ennek a füstnek jó az íze és az illata. egy tömés általában 30-50 percig is elfüstölög, tehát rohanós embereknek nem való.

ha van társaság, én is szívesen vízipipázok.