Ettől azért kicsit tágabb körben gondolkodj.

A váz és az objektív közösen fókuszál, a fáziskülönbség-érzékelő a vázban a tükörakna alján van, az 1Dx-nél és a 7D II-nél már a fénymérőt (150 000 Pixel) is bevonják a követő AF-be. A fáziskülönbséges AF egy iterációs folyamat, mér (irány és mérték), utasít, majd újra mér és utasít. Függ a váz fejlettségétől, hogy mekkora pontossággal tudja egy mérés alapján megítélni a szükséges elmozdulást, attól pedig az iterációk száma, a következő megmozdulás sebessége.

A fénymérő bevonása pedig olyan, mintha vegyes, kontaszt és fáziskülönbség alapú AF lenne egyszerre (mint az intergrált PDAF-es MILC-ekben).

Ebben lehetnek módszer-változások, pl. egyre bonyolutabb algoritmusok, a jóslás (predikció) pontosabbá válása.

Pl. a váz az objektív csatlakoztatásakor közli, hogy ő milyen verziójú vezérlést alkalmaz, és ledumálják az objektívvel, hogy melyik a legkorszerűbb vezérlési mód, amivel mindketten rendelkeznek.

Ezek az objektívek viszonylag újak, de azóta megjelentek firmware frissítések az újabb vázakhoz.

Az AF rendszerek bonyolultságára jó példa, hogy AF-t átvitelére képes márka-közi adapterre a mai napig nincs példa. Már bő 10 éve visszafejtették a vezérlési utasításokat, már van EOS apertúra átvivő adapter pl. m43 és EOS között (őrült áron), van chip ami elhiteti, hogy rendszerobjektív van rajta de MF üzemmódban (ezért engedélyezi a fókusz-visszajelzést), de AF semmiről semmire nincs.

[ Szerkesztve ]