Sikeres témaindítás, rögtön továbbítunk a fórumba...

Megérkeztem, itt vagyok.
Nem számít, hogy honnan jöttem, és az sem, hogy merre tartok. Körülöttem üresség. Vagy mégsem! Érzések tömkelege. Annyi minden új, és annyi sok érzés, hogy úgy érzem, ennyi minden 25 év alatt sem történt velem.

Nem hittem volna.... hogy valaha is blogot nyitok.
....hogy egyszer vége lesz, és hogy képes leszek elkezdeni úgy élni, ahogy ÉN AKAROK.

Annyira egyszerű, és kiszámítható volt minden. Talán pont ez volt a baj. Hogy nem volt semmi baj. Hát most keresek magamnak. De ez így jó, hiszem, hogy ennek így kellett történnie. Nem tudom, hogy mi jön ezután?! Jobbra fordul a sorsom, vagy pont ellenkezőleg? Ki tudja? Én biztos nem. Csak azt, hogy döntöttem. Életemben talán először. De nem bánom egy percig sem.

Mert muszáj. Kell. Mindig. Különben csak hazugság lenne az egész. Úgy meg már szart sem ér....

Őszintén remélem, hogy képes leszek értelmesen leélni az életem, és a ''régi'' énemből megtartani mindazt, ami becsülendő, ami érték. Tanulni a hibáimból, és továbblépni, amikor kell, amikor úgy érzem, hogy vége, nincs tovább.

Körülmények:
Ital: sör (Karlovacko - finom kis 1 literes horvát termék - enélkül bizony nehéz lenne most...)
Étel: -
Zene: Keane: Everybody's changing, This is the last time
Smiley: nincs ilyen. Talán, ha az összes típust ideírom, akkor megközelítem az igazságot. De nem megy. Idő kell most.


Jó éccakát.