Ez a nap...

Kilenc körül felkeltem, Anyu meg Roli már farmoztak, megbeszélték, hogy mit ültessenek, mit kell még learatni, stb... Lassan, megfontoltan kikeltem az ágyból, megkaptam a szokásos koffeinmennyiségemet, ügyesen beosztva kortyolgatom még most is. 11 óra és én meg még sehol nem tartok. A hajam kócos, olyan mint a vécékefe, a szemöldököm lassan Brezsnyevi, és még a cuccaimat sem pakoltam el. Ha minden jól megy, este utazom. A mázli az, hogy minden ajándék becsomagolva, részemről már csak a saját cuccaimat kéne összerakni. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy megmozduljak, a téli lustaság győzött. Öcskös rohangál, mint a mérgezett egér, a szokásos módon kiszámolta, hogy ő rendet rak, én meg porszívózom. Éljen a kapkodás! Kettőre jönnek a rokonok, én meg csitti-fitti akarok lenni, mire beesnek, hogy aztán este meg elérjem a vonatot. Sokat jelent nekem ez az utazás... egy hét után láthatom a páromat, már rámfér egy kis ölelgetés, sok jó és rossz dolgon estem túl az elmúlt napokban... Azt hiszem abba is hagyom, majd este folytatom... muszáj felállnom, különben megint kicsúszok az időből... Ha megjönnek a rokonok, akkor körbe kell őket zsezsegni, nem szabad szemöldököt szedni, szüttyögni, meg netezni sem. Sebaj... kárpótol majd a nagynénémmel a Sangria, meg a szamócás borocska Lealább nem fogok fázni majd útközben

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?