Nyitó Hsz? Lássuk...

Ma sikeres napot zártam. Második nap a fűtés csodálatos zugaiban és a kazán sem robbant fel. Dél körül kaptam a parancsot, hogy most kazán plafonig fával, úgyis letilt, ha nyűgje van, csináljam. Meg is pakoltam, aminek az eredménye az lett, hogy egy óra múlva 1,8 bar nyomás és kb 80-85 celsius fok uralkodott Giziben. De megúsztuk...
A mai napba befigyelt némi torokfájás, Nagyi látogatás, barátnőzés, fogyókúra-semmibevevés marcipános roláddal cukrászdában, Macska nevelés, őrültködés a gép előtt, majd logosz bejegyzés.

Fürdeni kéne, csak lusta vagyok, meg éhes, de ma már nem eszek, az tuti. Gyümölcs van, de az se kell, inkább veszek némi folyadékot magamhoz csapvíz formájában. Kövér vagyok... szomorú tény, de eltunyultam és méretes idomokkal rendelkezem. Kéne mozogni is, csak nem tudom mitmikorhogyan. Kínzó kérdés, de egyszer rájövök. A hastánc jó mókának tűnik, de már kicsit unom, három év tanulás elég volt, kicsit már sok, valami újra vágyom.

Eszembe jutott még valami

Kissé értelmetlen bejegyzés, de az enyém és azt hiszem ez egy kis világ, ahova eljöhetek, ha valami bánt, vagy valaminek örülök

És végül stílszerűen egy pár kis PHanda

[ Szerkesztve ]

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Utálom a reggeleket... lassan indulnak, az idő meg gyorsan megy. Most is háromnegyed hét van, én meg alvós cuccban szürcsölgetem a tejeskávét. Igazán sosem tudok felébredni, szinte mindig álmos vagyok, kivéve, ha megfelelő mennyiségű (egy vödör) koffeint tolok az arcom mögé.
Tegnap este valamikor fél tizenkettőkor vánszorogtam el aludni, előtte zuhanyzás, fogmosás és még a hajamat is megfésültem, mert már hosszú és muszáj volt. Kb. tíz perccel kerültem el Anyut, ő éjfélig volt tegnap, én meg annyira aludtam, hogy arra se keltem fel, mikor hazajött.
Azt hiszem öregszem... nem nekem való a későn fekvés-korán kelés intézménye...

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Reggel máshol kelni fura... Az agyamnak kb. 30 mp kell feldolgozni, hogy ez nem a saját ágyam, ez nem az én lakásom, a fickó mellettem pedig idestova nem is olyan kevés ideje szinte mindig mellettem ébred, ha teheti, ergo nem idegen, ne ijedezzek... Szerencsére ez már az az agyi fázis, ami ritkán fordul elő, általában akkor, ha nagyon álmos vagyok, vagy éjszaka szinte önkívületben zuhantam az ágyba. Az önkívület néha jó. Elmormolok egy "jó éjt"-et az orom alatt, majd 10 mp múlva azt sem tudom hogy hívnak
Aludni azt állítólag tudok, bár mióta Kicsimáó is jelen van, nehezebben az éjszakáim, rendszeresen felkelek és ellenőrzöm, hogy egyáltalán felszínen van-e még, vagy vhogy ráfeküdtünk.
Azt hiszem reggelre ennyi, majd ha lesz időm, akkor bővebb leszek.

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Szombat. Örülnöm kéne a hétvégének, mégsem teszem ezt annyira, mint szoktam. Jó idő van, előtört belőlem a kirándulhatnék, de természetesen az összes barátnőm dolgozik, vagy fel se veszi a telefonját, így marad a takarítás, ha már az volt mára betervezve eredetileg is.
Valamikor fél 11 körül ébredtem, betermeltem egy bögre kávét, egész jól felébredtem tőle, bár úgy döntöttem még egy bögrét kénytelen vagyok meginni.
Lassan nekilátok, inkább lefoglalom magam mára, úgy érzem igencsak unatkoznék

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Minden kedves Bologolvasómnak tisztelettel jelentem, hogy a cica-lak kész, csitti-fitti rend van, a bicóm is befért, gyöngyvirág illat lepi be a Safi birodalmat, hála az illatosított Ajaxnak és még szőnyeget, meg pokrócot, meg külön kis alvós kukcót is kapott a kis galád Kicsit (nah jó... nagyon... kb háromszor kellett az asztma pipámból fújnom, ami ritkaság számba megy) fulladtam a portól és a cicaszőrtől, de csudijó lett

Holnap a lakás a cél, nagyon ronda már, ideje, hogy kezelésbe vegyem
Szóval zuhanyzásra, alvásra fel, holnap nagy meló elé nézek

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Nos... a takarítás félig kész, még mindig van mit csinálni a nagyszobán, de a nagyja megvan. Anyu alvóscuccai illatosak és üdék, azokat is kimostam szépen. Kicsit ijesztő volt, mikor dugig tömtem a mosógépet és az zörögni, kattogni, meg hangoskodni kezdett... Gyorsan leállítottam, kivettem az egyik párnát, aztán azt a következő adaggal mostam. Már csak annyi van majd a párnákkal, hogy ami szétjött, azt újratömöm és szépen megvarrom majd, ha egyszer lesz időm és energiám rá

Kezdek fáradni, szerintem elteszem magam holnapra és ha hazajövök, folytatom a rendrakást

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Furcsa véletleneket tud produkálni az élet, ha akar.
Pénteken hazafelé a trolin összefutottam egy régi barátnőmmel, akivel több, mint egy éve nem találkoztam, 6 éve ismerjük egymást és volt egy nagyon hosszú szünetünk, egyszerűen kikerültünk egymás látóteréből.
Nagyon jóban voltunk olyan 6, lassan 7 évvel ezelőtt, mindent megbeszéltünk, igaz barátnak tartottam. Elfújt minket egymás mellől a sors, de most ismét itt volt nálam, órákat beszélgetünk, csokit, meg gumicukrot ettünk, sok megbeszélnivalónk volt, van mit pótolnunk még. Ő az az ember, akire azt mondom, hogy hiányzott az életemből, mostanában igencsak szükségem van egy barátra, valamiért nagyon magam alatt vagyok, szükségem van egy barátra, aki meghallgat, akivel elmehetek csak úgy, akihez a szereteten kívül nem fűz más érdek. Saját bevallása szerint ő is ezzel a problémával küzd, nincs olyan barátja, aki ne csak a haszonért, vagy az érdekért barátkozna vele. Azt hiszem megtaláltam egy kincset, amit elvesztettem, de ezúttal vigyázok rá és nem hagyom, hogy elkallódjon.
Akárhonnan nézem a dolgot, mindig oda lyukadok ki, hogy nagyon hiányzott a csajszi az életemből, jólesett most egy kicsit pletyizni, nézni, ahogy mesél, örülni, hogy itt van és kicsit fájt a szívem, mikor búcsúzni kezdtünk, jött a troli és hazament.
Valószínűleg holnap is tudunk találkozni, kicsit örülök már előre. Jó érzés azt mondani, hogy akire anno számíthattam, arra számíthatok most is.

Jó érzés mosolyogva azt mondani, hogy "Isten hozott újra itt Zsófi!"

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Azt hiszem kezdek megmakkanni... Énkelek, hangoskodok és nem vagyok hajlandó normálisan dolgozni sem állítólag. Kezdem érzni, hogy év vége van lassan, még lassabban a munka aktív része is befejződik. Intenzíven nyomom a hülyeséget non-stop, ezzel is lefoglalva magam, hogy ne stresszeljek be a karácsony miatt. Egy épkézláb gondolatom sincs... pihennem kéne...

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Ez a nap...

Kilenc körül felkeltem, Anyu meg Roli már farmoztak, megbeszélték, hogy mit ültessenek, mit kell még learatni, stb... Lassan, megfontoltan kikeltem az ágyból, megkaptam a szokásos koffeinmennyiségemet, ügyesen beosztva kortyolgatom még most is. 11 óra és én meg még sehol nem tartok. A hajam kócos, olyan mint a vécékefe, a szemöldököm lassan Brezsnyevi, és még a cuccaimat sem pakoltam el. Ha minden jól megy, este utazom. A mázli az, hogy minden ajándék becsomagolva, részemről már csak a saját cuccaimat kéne összerakni. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy megmozduljak, a téli lustaság győzött. Öcskös rohangál, mint a mérgezett egér, a szokásos módon kiszámolta, hogy ő rendet rak, én meg porszívózom. Éljen a kapkodás! Kettőre jönnek a rokonok, én meg csitti-fitti akarok lenni, mire beesnek, hogy aztán este meg elérjem a vonatot. Sokat jelent nekem ez az utazás... egy hét után láthatom a páromat, már rámfér egy kis ölelgetés, sok jó és rossz dolgon estem túl az elmúlt napokban... Azt hiszem abba is hagyom, majd este folytatom... muszáj felállnom, különben megint kicsúszok az időből... Ha megjönnek a rokonok, akkor körbe kell őket zsezsegni, nem szabad szemöldököt szedni, szüttyögni, meg netezni sem. Sebaj... kárpótol majd a nagynénémmel a Sangria, meg a szamócás borocska Lealább nem fogok fázni majd útközben

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Van múltam, jelenem, de nem látom a jövőm. Lesz ez jobb? Kétlem... Mindenestre igyekszem kizárni a fájdalmat és azt az érzést, hogy egyedül vagyok. Borzalmasan magányosnak és elhagyatottnak érzem magam, annak ellnére, hogy az elmúlt másfél hétben sokan voltak mellettem és bizonyítottak. Mégis hiányzik valami, vagy nem tudom... Üresség, űr, magány, elesettség, sebezhetőség, félelem, elhagyatottság, zavarodottság, nemtörődömség... Ezek kavarognak bennem... Talán normális. Nem tudom. Ez van.

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Van múltam, jelenem, de nem látom a jövőm. Lesz ez jobb? Kétlem... Mindenestre igyekszem kizárni a fájdalmat és azt az érzést, hogy egyedül vagyok. Borzalmasan magányosnak és elhagyatottnak érzem magam, annak ellnére, hogy az elmúlt másfél hétben sokan voltak mellettem és bizonyítottak. Mégis hiányzik valami, vagy nem tudom... Üresség, űr, magány, elesettség, sebezhetőség, félelem, elhagyatottság, zavarodottság, nemtörődömség... Ezek kavarognak bennem... Talán normális. Nem tudom. Ez van.

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Úgy látszik változnak az idők... Régen, ha beteg voltam, Anyu folyton mézes teát hozott, simogatott, sietetett kiváltani a gyógyszeremet.
Most nem érzem, hogy szimulálnék, igencsak köhögök, a torkom is fáj.
Úgy látszik változnak az idők... Most Anyu ül a gép előtt, Farmville-t játszik, és tegnap este még meg is sértődött, hogy a cicákat neki kellett elrendeznie.
Úgy látszik változnak az idők... most nekem kell erőt gyűjtenem, hogy meglegyen, ami ilyenkor kell.
Fáj... ő régen nem ilyen volt

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?